Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

ssr nem költői, előadása egyszerű, keresztény és pogány bölcsek és költők mondásaival átszőtt; szerkezete legkevésbé sem mondható művészinek, és mint valódi krónika mondja el a történetet, hiven részletesen közölvén még a vitatkozást is. Alakja verses, de egyenetlen ; rimes, közben vannak rimtelen sorok is s általában a rimelés, Szabács viadaljához hasonlítva, meglehetős kezdetlegesnek tűnik fel. Ha a mű szerzője valóban Temesvári Pelbárt, ugy nagyon szorgalmas versszerzőnek tűnik fel előttünk, a ki a nyelvet is ügyesen tudta használni, lelkesedni is tudott, de valódi kerek szerkezetű költői művet nem alkotott, de nem is akarhatott. A világi krónikások is megénekelték a hősöket, de nem költői czélzattal, hanem vagy hogy az igaz valót mondják el, vagy erkölcsi és hazafiúi czélzatból: igy lebegett a verses legenda szerzője előtt is a történeti valóság és a hivek vallási épülése czél gyanánt. E czélt nem is tévesztette el, törekvése nem is maradt sikertelen, mert a ferenczrendiek 1479-ben Esztergomban tartott konventjén elhatároztatott, hogy sz. Katalin ünnepe fényesebben illessék meg s erre talán épen a verses legendának volt döntő hatása.

1 De váljon valóban Temesvári Pelbárt-e a mű szerzője ? Szilády teljes lelkesedéssel vitatja Pelbárt szerzőségét a mű tartalmában, nyelvében, verselésében, szellemében feltalálható különböző belső okokkal; de világos dolog, hogy ezek mind csak alanyi bizonyosságot szülhetnek, azonban a szerzőséget határozottan meg nem állapítják. Középkori költészetünket két sok tekintetben érdekes ének zárja be, mindkettő 1525. évből: Szabadkai Mihály sirató verse : Cantio Petri Beriszló és Gesztliy László éneke.

2

. Az utóbbi a hatvani gyűlés előtt íratott négysoros és egyrimü szakokból áll s bizonyos nyomott hangulat nehezedik rá, mert „Magyarország vala nagy fő szjükségében" ; s a magyarokat kötelességeik teljesítésére inti, hogy „Jó Lajos királyunk diadalmat végyen" ; s már ebben, de különösen a Szabadkai Mihály sirató énekében tűnik fel az a határozott vallásos szellem, mely a 16. század verses krónikáit átlengi s mely a vitézi tetteknek mindig erkölcsi súlyát is mérlegeli és a tanúságot el nem engedi. Beriszló Péter, a haragos pap-bán, a ki veszprémi püspök és 1513-tól horvát bán volt, a Dubicza és Kosz' Szilády A. R. M. K. T. I. 310. 1. 2 R. M. K. T. I. k. 204., 205. II. k. 365.11.