Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

33 A latin legendának, melyet Raymundus Pelbárt halála évében 1504-ben adott ki, szerzője a munkán nincs megnevezve, az előszóban elmondja, hogy öt legendát ismert, de egyik sem elégítette ki, mert Katalin atyjának származásáról, birodalmáról, a szűz megtérése okáról nem talált bennük semmit. Emlékezett, hogy ifjú korában egy nagy tudományu ferenczrendi szerzetestől hallotta emliteni, hogy Costus király, Katalin atyja, N. Konstantin testvére volt. Mindenfelé kutatott, mig egy bő tudományu szerzetestől, Manarius püspök vikáriusától megkapta a szükséges adatokat. E latin legenda bővebb a magyarnál, a mennyiben az első öt fejezetben szól Diocletian és Maxentius császárokról, Konstantin nemes származásáról, uralkodásáról, nejéről, fiairól és ezek uralkodásáról, Costus uralkodásáról, Katalin anyja keresztény hitre téréséről, Katalin születéséről és ez utóbbira nézve a magyar legendával megegyez, kivéve, hogy a bölcs neve ott nem Alforabius, hanem Macrobius. A már emiitetteken kivül több körülmény van a latin legendában, a mi nincs a magyarban, de megegyez Katalin, a császár és ötven bölcs közti vitatkozásra nézve a magyarral, azonban azt rövidebbre vonja s a magyarban levő idézetek itt hiányzanak. Megegyezik a két legenda abban is, hogy az anyagot mindakettő egy forrásból meritette. Pelbárt az Alforabiusról irt históriára hivatkozik, a latin legenda szerzője egy könyvre, és pedig melyet egy domonkos-rendű szerzetestől kapott, melyből a római történetekre vonatkozó adatait meritette s a történetet kiegésziti az által, hogy N. Konstantin a mű végén, mint rokona, Katalin halálának megboszuloja lép fel s befejezésül a kereszténység diadala van feltüntetve. Végül a lati-n legendához a kiadó által s pedig a Pomeriusra való hivatkozással csatolt példák, a melyek Pelbárt beszédeiben feltalálhatók, az a körülmény, hogy a latin legenda szerzője Ferencz-rendi szerzetes és theologia professora volt, Sziládyt arra a meggyőződésre vezették, hogy mind a magyar, mind a latin legenda szerzője Temesvári Pelbárt s a két legenda közti viszony igy határozható meg : „Ha ezen alkotással — a latinnal — a magyar verses legendát szembe állítjuk, mondja Szilády, ennek szerkezete kisebb szabásúnak fog feltűnni, de annyival tömörebbnek. Kevesebbet ölel föl, de az mind szorosan a tárgyhoz tartozik; nincs oly széles történeti alapra fektetve, de épen azért helyesebb az arány, jobban kiemelkedik a főalak, kinek élete és martyrsága különös figyelemre méltó költői alakításban áll előttünk. Egy bevégzett eredeti kép ez a művész vásznán, mig amaz ennek 3