Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

2? a várat, majd a folyón átmenve körülsánczolta. Nappal apró csatározások folytak, éjjel pedig az ágyuk működtek. Azonban a vitéz sereg, daczára, hogy a vár erősen meg volt rongálva, nem vehette azt hatalmába s ekkor Mátyás egy közlegénynyel csónakba ül, hogy kikémlelje a vár leggyengébb oldalát s bár a várbeliek ágyuja kisérőjét kilőtte is a csónakból, ő végrehajtotta a magára vállalt feladatot. A kikémlelt oldalra intézett rohamot is visszaveri az őrség s e sikertelen ostrom után a király cselhez folyamodik. Visszavonulást szinlel. Az őrség lépre megy, a hosszú ostrom után átadja magát a teljes nyugalomnak, az éjjel visszatérő osti'omló sereg egy része a vár gyengébb oldalát megrohanja s mig az őrség ezt védelmezi, az ellenkező oldalon Mátyás a sereg másik részével majdnem ellentállás nélkül bemegy a várba. A két tűz közé került őrség kétségbeesett küzdelem után megadja magát. Az ének tartalmában alig van a vár megvételén kivül valami közös a történelem előadásával. Az eleje hiányzik, s Kinizsi Pál vizsgálódásával kezdődik, a ki a királynak Nándorfehérvárra „bizon hirt" visz a vár állapotáról. Az ostrom kezdetén szól Hág Ferencz „főtisztes hadnagy" elestéről, a ki a történelem szerint az utolsó ostrom alkalmával a várban esett el s megemlíti még az ifjú Várday Simon elestét s többekét, „kik ralylyal haltak, Isten .... szeretetesek kik voltak". Az ének megemlékszik arról, hogy Ali bég 15,000 lóval jött a várbeliek segítségére s hogy ezek észrevegyék őket, nagy felszóval kiáltnak ; de a király is bölcs vala : Hagya nagy sok dobot doboltatni, Trombitákval es trombitáltatni, Olyha hasad volt ég mindezektől, Es volt nagy kiáltás vitézektől. A történelem erről nem tud, valamint nem Hamza, egy renegát árulásáról sem. Az ének szerint nem a király kémlelte ki a vár leggyengébb oldalát, hanem ez a renegát ifjú árulta el. Végre az ének szerint az őrség látva szorult helyzetét, elhatározta, hogy mindegyik tegye azt, a mi neki tetszik : Ki akarna az válnék császárhoz, Avagy magyari Mátyás királyhoz, Az kencset, ki ott császárt illetné, Sem egy kéz köztök azt ne illetné. Azon szerént Szabácsba bennhadnák, És Szabácsot királnak megadnák.