Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

24 hagyomány, teljesen mondai és ez annyival fontosabb, mert benne Attiláról és hunjairól egy szó sem levén, bizonyítja, hogy a nép a hun-magyar rokonságról nem tudott semmit az ének keletkezése idejében ; a népmonda e nélkül ment át a krónikába s az, aki a mondát feldolgozta, sem merte megtoldani holmi vonatkozással Etelére és hunjaira. Az ének szerint őseink Pannoniát nem mint Attila örökségét követelik, hanem mintegy megvették, jelképben, ravaszság által. A követek igy szólnak a herczeghez : Feldedet adtad fejér lovon, És fivedet aranyos féken, Duna vizit aranyos nyergen, Akkort való nagy szükségedben. Nem az örökösödés czimén, hanem csere utján, melybe a ravaszság is belejátszik, t. i. fejér lovon, aranyos nyergen és féken szerzik meg a magyarok Pannoniát s csak azután, hogy a herczeg a dolgot nem akarja komolyan venni s földjéről kitakarodni, használják a magyarok fegyverüket, E monda, mint a hun-magyar, a krónikában maradt fenn, a honfoglalást illetőleg a néphagyomány alig tud arról, hogy őseink Pannoniába, mint Attila örökébe jöttek, de legalább ismeri Attila nevét s a székely büszkén emliti, mint őse nevét; a fejér ló mondájáról azonban épen semmit sem tud, mint nem tud Árpádról. E monda különben nem is hizeleg a nemzeti büszkeségnek, sőt inkább nemzetünknek némely görög történetiró által kiemelt, nem épen dicséretes tulajdonságát mutatja: a ravaszságot. A honfoglalás mondája tehát e kisszerű költeményben nyert feldolgozást s még pedig minő feldolgozást! Pusztán csak egy esemény van benne elmondva szárazan, úgyszólván cselekvő személyek nélkül, élet nélkül. Árpád neve van megemlítve, de magát Árpádot nem látjuk, s kivüle más nincs is megnevezve. Márk krónikájában legalább Szvatoplug és Kusid, az első követ, nevével találkozunk ; de az énekben csak lengyel herczegről van szó, ki a németek felett uralkodott. Még neveket sem kapunk, annál kevésbé látunk benne hősöket, küzdelmet, s érezünk belőle szellemet. Ha e mondát ősi mondának tekintjük s nézzük a keleti és nyugati népek mondáit, a mint azok a költészetben fennmaradtak, a mi énekünk Pannónia megvételéről tökéletesen tönkre silányul. Azok az óriási küzdelmek, azok a félistenek, azok a rendkívüli erővel nyilatkozó indulatok, az az egész ősi élet hiányzik, nem mintha a mi népünknek