Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

23 történeti szempontból is helytelen, mert Gácsot vagy azelőtt is bírták a Fox-gácsok, vagy pedig jóval később jutott csak birtokukba. A többi nagyszámú változatok egyes irók önkényéből származnak.

1 Különben lehet az is, hogy ezen eredetinek tartott két sor is csak Lisztinek a rögtönzése. Sokkal nevezetesebb az idő szerint ezután következő ének, a honfoglalás mondáját magában foglaló Ének Pannónia megvételéről.* a melynek tartalma teljesen megegyez a bécsi Képes Krónika előadásával. Ez éneknek két másolata van, az egyik Pray Györgytől az egyetemi könyvtárban, a másik Subiché a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban, mely az előbbivel Toldy szerint mindenben egyezik annyira, hogy az utóbbit az előbbi egyszerű s hű leírásának tekinthetjük, vagy legalább azt kell hinnünk, hogy mindkettő egy és ugyanazon eredetinek hű másolata. Pray az eredeti barát-góth betűi után az ének szereztetési idejét a XV. század elejére vagy a XIV. század végére teszi: azonban a nyelvi és helyesírási sajátságok a XV. század végére vagy a XVI. század elejére mutatnak. Az ének a honfoglalást mondja el népmonda alapján. Árpád Erdélybe jön s mivel hallotta, hogy a Duna vidékén föld, fü, viz jó volna, követet küld oda Dunalátni, aki mindent jónak találván, a Veszprémben lakó herczeghez megy, aki ekkor lengyel vala, s a föld népe német vala. A berezeg igen megörült, mert a magyarokat köznépnek véle, szívesen adott a Duna vizéből, a földből és fűből s viszont elfogadta Árpád ajándékát s nagy bőséggel igére földet. Ennek ismét a magyarok örültek meg s harmadik követséget is küldtek a herczeghez s követelték, hogy a földet hagyja el, de a herczeg visszautasítja a követséget, mire a magyarok elindulnak a megfélemlett herczegre, azt a Dunába futamítják s Pannónia kezükbe jut. A monda feldolgozásában két elemet kell megkülönböztetnünk : egyet, mely népköltészeti; mást, mely attól származik, ki ez éneket jelen alakjába öntötte. Mert, hogy nem tisztán népköltészeti termékkel, hanem csak ilyennek átdolgázásával van dolgunk, az a költemény egyszeri átolvasásából világos. Népköltészeti sajátságok a külső alakban : az ősi vers, betürim ; az etymologizálás, krónikás előadás pedig a lantos deáké. Maga a tartalom ismét népi 1 L. Szilády Áron: Régi magyar költök tára I. k. 275. 1. 2 U. o. 228-231. 11.