Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

15 nikások készítményei. Álmos eredete, főkép összeköttetésbe hozva a turulmadárral, világosan későbbi származásra vall ; nevének etymologiája (Alm, Alniu, quia vero sompnum in lingva nostra dieitur Alm. Kép-krónika) pedig a barátbölcseségre mutat. Álmos egész szerepe viszont azt mutatja, hogy Mózes lebegett a jó krónikás szeme előtt. Ál mos elvezeti népét Pannónia határáig, mint Mózes elvezette a zsidó népet hosszú vándorlásán át az igéret földjéig, de oda nem mehetett és nyomtalanul eltűnt. A pogány magyarok, ha mindjárt érintkeztek is zsidó vallású népekkel, de a szentírás Mózeséről bizonyára semmit sem tudtak s igy nem is vihették Ál mosra át annak a szerepét. Csak a krónikás előtt tűnhetett fel a két férfiú szereplése közti hasonlatosság. Népűnk sem Álmosról, sem Árpádról, sem a vezérekről nem őrzött meg mondákat, élő hagyományban alig valamit, költészetében épen nem találjuk emlékezése nyomát. Ujabb költőink, a kik eposzaik tárgyát a pogány korból vagy a keresztény középkorból merítették, nem támaszkodhattak népmondákra, hanem egyedül a krónikások előadására és segítségül vették saját fantaziájukat, egyik kevesebb szerencsével, mint a másik. Igaz, a krónikások, a hegedősök „csácsogó" énekeiből merítettek, bár azok ellen többször kifakadnak s azokat tudós gőggel lenézik; ez azonban csak a mellett bizonyít, hogy az ősök tetteiről abban az időben megvolt a néphagyomány és az ujabb eseményeket is mindenesetre siettek énekbe foglalni a hegedősök, lantosok; de nemcsak hogy nem volt fenn a mondák folytonossága, hanem határozottan állíthatjuk, hogy a mint azokat a krónikák felvették, a nép tudalma elvesztette. Toldy, Árpád és a hét magyar mondakörét is a krónikákból állította össze. Mily gazdag lehetett e költészet, eléggé világos lehet előttünk, ha meggondoljuk, mily gazdag volt a honfoglalás s a vezérek kora kalandos és nagyszerű eseményekben s mily sokat mellőzhettek a krónikások a lantosok énekeiből s talán azokból is, a melyeket felvettek, sok érdekes adatot és sok jellemző vonást elhagytak. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy Árpád és a vezérek alakjai is nem eléggé domborodnak ki, mint egyének. A „Költészet története" a honfoglalási mondának tizenkét tagját tárgyalja: 1. Und, Keve ós Tarczal követségük Zalánhoz, s ehhez tartozik Kasid (Kicsid) Kund fia követsége Szvatoplughoz. 2. Osöb és Vélik követsége Ménü-Maróthoz, melyhez Tas, Szabolcs és Töhötöm tiszántúli hadjáratuk, s a Tisza, Bihar és Erdély