Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

16 közének a Meszesig megvétele csatlakozik. 3. Erdély megvétele Töhötöm által. 4. Tas és Szabolcs második hadjáratuk a KözépTiszán Mén-Marót ellen. 5. Zoárd, Kadosa és Huba dunáninneni rándulataik, ebben Borsu epizódja a lelőtt szarvasról, Zobor megveretése. 6. Zalán futása. 7. Lehel, Bölcsü és Botond aldunai hadjáratuk Spalatróig. 8. Zoard és Kadosa déli hadjáratuk. 9. Árpád Etelvárában. 10. Pannónia megvétele. 11. Zsolt születése. 12. MénüMarót hódolása, Zsolt meuyekzője s fölemeltetése. E tizenkét tagot Toldy, Árpád teljes egységre kikerekített mondakörének nevezi, de nem joggal, mert a kereken túl is meg innen is marad s benne Árpád szerepel legkevesebbet. Vörösmarty Zalán futásában Árpád alakját sem eléggé érdekessé, sem eléggé kidomborítani nem tudta a mire mindenesetre befolyt a honfoglalási mondák e hiányossága és a néphagyomány hiánya. Felemlít még Toldy és tárgyal is ,Jiárom egyes

1

1, szerinte igen szép költői, de nemzeties jelleménél fogva is felette érdekes mondát, t. i. a Botondmondát, Lehel és Bölcsü veszedelmét, a gazvitézek vagy magyarkák mondáját. A honfoglalás e mondái is nem költői alakban, hanem a krónikákban feljegyezve maradtak reánk s ezeket a néphagyomány nemcsak nem erősíti, bővíti, domborítja, hanem a mi csekély időnként felmerült is, mint a borsodmegyei szihalmi nép mondája Árpád kincseiről hamisnak bizonyult be. A krónikások előadásai is néha különbözők, néha ellentmondók, pl. Pannónia megvételére, Zalán és Szvatoplug személyére; általában őseink műveltségére nem sok adatot szolgáltatnak s ez adatok is sokszor oly jellemvonást tüntetnek fel, a mi idegen befolyásra mutat, mint a Lehel kürtjére vonatkozó monda, a melyet különben Kézai is kétségbe von s midőn Lehel kürtjével levágja a német császárt, előre küldi, hogy az a másvilágon neki szolgáljon, világosan a germán vallás hatását mutatja, mely szerint a leölt ellenségek a túlvilágon szolgái lesznek a győzőnek. Toldy ezt a „többi tatár népekével" rokon hitnézetnek mondja, de sokkal valószínűbb, hogy csak a németektől származik e nézet s a krónikás adja Lehel szájába e szavakat, midőn Konrádot lesújtja: „Előzz meg engem, hogy a másvilágon szolgálhass." Ezek után vajmi csekély vonásokat találhatunk ősi költészetünkben, a mi nemzetünk eredeti jellemét tüntetné fel s Told v csak erős nemzeti érzésétől elfogulva mondhatja, hogy abból nemzetünk „mind külső, azaz társadalmi (?) és hadi, mind belső, vagyis vallási és költői életökön egy saját, a többi európai népekétől eltérő, ázsiai