Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

14 biztos eredményre nem vezettek, hiányoznak a nyelvemlékek s ugyanazért azt sem lehet a tudomány segítségével kimutatni, hogy a magyarok a hunok rokonai és utódai-e ? A második kérdésre pedig tagadólag kell felelnünk, főkép azon okoknál fogva, a melyeket Hunfalvy Ethnograliájában felhoz. Az a körülmény, hogy a székely büszkén mondja: Attila vót az én apám! semmit sem bizonyít. A hunrokonság homályos hite ép ugy átmehetett a nép szivébe, mint a hogy ugyancsak a krónikák alapján fenntartotta magát történetírásunkban az a hit, hogy a magyarok Jafettől, illetve a hunok Hunyortól, a magyarok Mogortól, két egytestvértől származtak, noha az a származtatás összekapcsolva még a nürablás mondájával s Buda megöletése elég határozottan rámutat Róma alapításának s benépesítésének, vagyis Romulus és Remus, a sabin nők elrablása és Remus megöletése mondájára. Azon épen nem csodálkozhatunk, ha középkori krónikáink a hun, avar és magyar nemzetet rokonnak és egymástól leszármazónak tekintették és származásukat igy adták elő, ez nem volt barátbölcseség, — mint némely irók kicsinylőleg mondják, — hanem a középkornak általános eljárási módja, megtartva még a XIX. század több történettudósa által is, a kikben ugyan kevés volt a barátbölcseségből. Hogy a barátoknak minden nép irodalma és művészete mennyit köszönhet, azt világosan mutatja a müveltségtörténelem; s hogy a mi irodalmunk különösen mennyit köszönhet nekik, azt, ha másból nem, Toldy irodalomtörténetéből is megtanulhatnák. Ezek után átláthatjuk, hogy a hunmondák eredetiségének kérdése csak akkor lesz biztosan eldönthető, ha a fentebb felállított két kérdésre biztosan tudunk megfelelni. A magyar hösmondák Álmossal kezdődnek s a krónikákban maradtak fenn. Ezekből az Álmosra vonatkozó mondákból Toldy Ferencz a következő „mondakört" alkotta: Álmos hivatása, Álmos választatása, Álmos Kióban, Álmos Ungban, Álmos eltűnése — s egész lelkesedéssel kiált fel: „Igy jelenik meg Álmos mondája Anonymusnál gyönyörű, mondhatni művészi conceptio kerekdedsége- és befejezettségében ; s jegyzet alatt igy szól: „Utóbb a monda, midőn első friseségét elvesztvén, a nép azt költői mély jelentőségében és szépségében többé fel nem fogta, őt Erdélyben megöleti. u Toldy tehát határozottan népköltészeti mondáknak tartja a krónikákban fennmaradt Álmos-féle hagyományokat; de ha a monda csodás elemeit vizsgáljuk, ki fog tűnni, hogy azok a kró-