Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

I. MOND AKÖL.T ÉSZÉT. A népek ősi története és műveltsége azon mondákban maradt fenn, a melyek századokon, sőt évezredeken át, szájról-szájra szállva, változtatva, bővítve és csonkítva maradtak fenn s a nemzeti eposzoknak alkotórészeit képezik. E mondákban találjuk fel nemcsak az ősi történetet és vallási, társadalmi műveltséget, hanem a költészetet is, sőt úgyszólván minden a költészet, őseredeti fantázia világában jelenik meg ; mert midőn a természeti vallás és természeti í'end uralkodik, az istenek az emberek közé vegyülnek s az emberek az istenek közé emelkednek, vagy azért, mert az istenektől származnak, vagy mivel rendkívüli tetteik által az istenekhez lesznek hasonlókká. A természeti vallás alacsony színvonalán nem az Isten teremti a maga képére az embert, hanem az ember teremti maga képére isteneit, s innen van, hogy pl. a görög istenek nemcsak a természeti erők személyesített képviselői, hanem telve vannak emberi indulatokkal is. Az őskor homályában, a természeti vallás állapotában az ember fantaziája működik alkotólag, megteremti isteneit, a melyekkel benépesíti az erdőt, mezőt, hegyet, völgyet, szárazföldet, levegőt, vizet, az egész természetet, azokkal társalog, megtudja tőlük sorsát s a mint a természet hatásaiban, ugy saját életében is azok közvetlenül működő kezét látja, így az ember mindenütt és mindig az istenek között van, lelkét a félelem és szeretet indulatai töltik el, sem bűnét, sem erényét nem tulajdonítja magának, hanem különböző istenségeinek, a melyek őt, mint gyámoltalan gyermeket, kézen vezetik, holott azok a hatalmas istenek az emberi sziv hatalmas indulatainak és szenvedélyeinek személyesitései. A nemzetek e gyermekkorába világítanak be a naiv eposzok, kisegítvén az oknyomozó történelmet, a melyet itt a pozitív ada-