Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

tok elhagynak. A hindu Maha-Bharata és Raraajana a Nap- és Hold-dynastiák küzdelmeiben és Rama tetteiben ; a perzsa Sahnáhmé a perzsa királyok történetében visszamenve a legősibb korig, a görög Iliász és Odyszea az emberekkel együtt küzdő isteneivel, a finn Kalevala még kozmogoniát is adva, a germán, frank, burgund, skandináv, szláv epika mind az illető népek őstörténetének és műveltségének forrása. Hogy minekünk magyaroknak őseink műveltségéről oly kevés és ellentétes fogalmaink vannak, annak legfőbb oka, hogy nincs naiv eposzunk s az ősi műveltség képének megalkotásában a hazai és külföldi krónikások sokszor nagyon is ellenmondó adatai inkább összezavarnak, mint eligazítanak. Ehhez járult az a körülmény, hogy a krónikák és más nemzetek költői hagyományaiban foglalt és a hunokra vonatkozó adatokat a magyarokra vittük át, abban a teljes meggyőződésben, hogy a hunok a magyarok ősei. A hun-magyar rokonság s a hunmondák magyar eredetének még csak kétsége sem merült fel az ujabb időkig, és midőn most mindakettő erősen meg lőn támadva, az ellentétes nézetek küzdelmében diadalra vezetőt nein találhatunk. Ennek egyedüli oka, mert nincs naiv eposzunk, de annak még csak költői töredékeit sem birjuk. Fájdalom tölti el a kutató szivét, midőn minden erőlködése daczára sem képes felfedezni az ősi költészet azon maradványait, a melyekből a naiv eposz alakul. Mennyivel mostohább sors jutott nekünk, mint a keleti és nyugoti népeknek ! Mi csak gyaníthatjuk, hogy megvoltak az elemek, a melyekből a naiv eposz előállhatott s fájdalom, bizto snak kell tartanunk, hogy az elő nem állott. E hiány nemcsak költészetünkben képez í-ettenetes üit, de visszahat műveltségtörténetünkre is, hisz őseink vallásáról is alig tudhatunk biztosat s kénytelenek vagyunk per analogiam a. rokon népek nyelvéből és mythologiájából következtetni s felhasználni minden adatot, a mit a nép nyelve s babonája nyújt ; azok az adatok pedig, a melyek a krónikái mondákban foglaltatnak, nagyon is magukon viselik a középkori pogány népek vallási fogalmaival való közösség jellegét. Arany János határozottan állítja, hogy „volt naiv eposzunk, hogy az, mint általában a népköltemény, költői formában nyilatkozott !

u s hogy ez ránk nem maradt s folytatása nem akadt, annak okát abban találja, hogy a mi népünknél az értelem idő előtt fölülkerekedett a képzelmen s „írott költészetünk mindjárt eleve különvált a népiestől, lenézte, megtagadta ezt s mig ez által az utóbbinak