Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

tékü hanyatlást mutat. E korban keletkezett eposzok legnagyobb részben nincsenek összefüggésben a nemzet hangulatával és felfogásával ; nemcsak régi, hanem korbeli tárgyakat is megénekelnek, álomlátás, szellemek, allegóriák foglalják el a csodálatos természetfölötti helyét, szintelen, élettelen, valóságnélküli világ tárul elénk, legcsekélyebb jele nélkül a költői felfogásnak és alkotásnak. Méltán mondhatja Toldy F. e Rudoltiaszok- és Hunniaszokról, hogy az eposz torzképei. De ha a komoly eposz rendkívüli sülyedést mutat is, a kor mozgalmai, viszonyai megszülik a satyrikus és komikus eposzt és evA^el uj elemmel gazdagodik eposzköltészetünk. JNIig Gvadányi, Csokonai, Fazekas Mihály a satyra és komikum terén morogva ekként gazdagítják verses elbeszélésünket s részben társadalmi, nemzeti hibákat és félszegségeket ostorozva, szorosabb viszonyba hozzák azt a nemzeti élettel: komolyabb, ünnepélyesebb hangok hatnak füleinkbe a XIX. század elején, a görög és latin eposzok méltóságos intonacziója csendül meg; a hunbagyományok a hexameterekben ujulnak meg a ..Székelyek Erdélyien

11 cz. kis eposzban; a nemzeti tárgy és érzés klasszikus alakban jelenik meg és nemcsak egyes hősi tetteket dicsőit a hatos vers, de a honfoglalás hőskölteménye: Zalán futása is ebben az alakban akar és tud is hatni. Minden magyar: tárgy, felfogás, hang, érzés , nyelv; nem allegória, hanem mythos szerepel, ha nem is hagyományos nemzeti, de olyanul költött, a régi harczias nemzeti élet tárul fel előttünk, csak a forma idegen. Es e klasszikus formájú nemzeti eposz sokáig zengi a harczi tetteket, fellobbantja a nemzeti érzés lángját és szítja, erősíti a nemzet jogaiért, életeért vivott küzdelmeinek idejében; csakhamar elnyomja a regény, mely leginkább a múltból veszi tárgyát és segítségére siet a verses elbeszélésnek azon társadalmi átalakulások létrehozatalában, a melyek feladata volt teljesen regenerálni a nemzetet, felosztván tagjai között a jogokat és terheket. Es a költészet figyelme a nép felé fordult, s a mint a társadalmi regény rámutatott az igazságtalanságokra s a magyar társadalmi és politikai intézmények korhadtságára, a mint a népdalok rokonszenvet ébresztettek a nép bajai és csekély örömei, egyszóval élete iránt: ugy tárul fel előttünk a verses elbeszélésben is a nép való élete és mesevilága ; ugy érvéuyesül a történeti és mondai tárgyakban is a népből kiemelkedett költőink tiszta naiv felfogása és lesz elbeszélésünk felfogásban népi, előadásban és formában tősgyökeres magyar, tisztán nemzeti. Semmi sem mutatja e különbséget inkább, mintha össze-