Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

V. Szécsi Mária története a história szerint; különböző feldolgozásai a magyar költészetben. Arany „Murány ostroma" cz. müve, jellemzési s alkotási fogyatkozásai ; Katalin, Losonczy István, sz. László füve, Rózsa és ibolya cz. elbeszélések. Arany helye költészetünkben. Tárgyai, nyelve s verselése. Arany tisztában volt hivatásával s a "mint határozottan kimondta, hogy népköltő, ugy határozottan ki is jelelte a népköltő feladatát. „A népköltő feladata — úgymond — nem az, hogy elvegyüljön a durva nép között, hanem, hogy tanulja meg a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elő." Es : „Murányban oly nyelvet akarék megkisérleni, mely az irodalom s népies nyelv közt mintegy közepet tartson, erős legyen, de ne ezikornyás, oly nyelvet, mely szélesebb olvasó körrel bírhasson, mint csupán a művelt közönség, igy akarván egyrészt a költészeti nyelvnek nagyobb népszerűséget szerezni, másrészt a népet egy fokkal magasabb olvasmányhoz szoktatni."* Arany Toldijában s főkép második részében érte ezt el, de nem Muránynyal, a melylyel pedig elérni akarta. A Kisfaludy-Társaság 1847-ben egy Szécsi Máriáról készítendő beszélyre hirdetett pályázatot s ez Tompát, Petőfit és Aranyt a tárgy kidolgozására ösztönözte. Mint Aranynak Petőfihez irt leveleiből kitűnik, mindhárman pályázni akartak. Petőfi és Tompa Murányban is megfordultak, Arany pedig „Mednyánszkyból puskázott", mint Petőfinek irja. Lemond a pályázásról, de védi magát Petőfi előtt előre is azon gyanútól, mintha versenyezni akarna vele ; mert terve már kész volt, mielőtt Petőfi munkáját látta ; védi magát, mert Petőfi azt hitte, hogy Tompa munkáját azért irta, hogy vele versenyezzen. Végre is egyik sem pályázott. A regényes, hős-szerelmes történet, melyet először Gyöngyösi István, mint Wesselényi Ferencznek volt komornikja dolgozott fel, a história előadása szerint sem volt árulás, mint a minek Tompa * Arany önéletrajza. P. H. 1882.