Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

I. A nagyfalusi Arany-család. Arany János szülei, gyermeksége. Tanulókora Szalontán s Debreczenben. Olvasmányai s tanulmányai; nyugtalan vágyai, szinészkedése, majd hazatérése, hivataloskodása, majd nösülése; le akar mondani irói ambicziójáról. Jellemének főbb vonásai. Arany János N.-Szalontán született, a mely Nagyfaluval együtt valamikor a Toldiak birtoka volt; de e birtokok a 16-ik században duló harczok alkalmával nagyrészt a török kezébe jutottak s 1598-ban Szalontával együtt Nagy falu népsége is földönfutóvá lett s a fegyverfoghatók hajdúknak szegődtek el. A némettől Bocskayhoz pái-toltak át s a fejedelem közülük háromszázat a Nagyszalonta szomszédságába eső Kölesér mezővárossal jutalmazott meg; majd Toldi Györgytől, mint földesúrtól, zálogba vették Szalontát s azt 1625-ben végkép meg is vásárolták. Toldi Györgynek két Nagyfaluban lakó jobbágya 1634. május 10-én Rákóczy György fejedelemtől nemességet nyert, t. i. Arany János és Arany Ferencz, a kik ezután Szalontára mentek lakni. Arany Ferencz volt Arany Jánosnak, a nagy költőnek dédapja, a földesúr pedig a „hires neves" Toldi Miklósnak dédunokája. Szalonta és népe az erdélyi fejedelmek kedvezéséből szépen gyarapodott; de 1658-tól kezdve szerencsecsillaga leszállt. Folytonosan küzdött ugyan a lakosság nemessége mellett; de 1745-ben Mária Terézia Eszterházy Antal Pál herczegnek adományozta Szalontát; hiába folyamodtak, apelláltak, a helytartótanács meghagyta a megyének, hogy szedje el tőlük nemesi bizonyítványaikat s tegye őket jobbágyokká. Költőnk nagyatyja, György, ki az 1744-iki insurrekczióban mint nemes részt vett, a világért sem adta oda armalisát, megtartotta emlékül s fiái*a hagyta örökségül, vele együtt a pört is, a melyet az Arany-család nemességének visszaállításáért az utód — szintén György — költőnk atyja, tizenhét évig folytatott s már-már czélhoz ért volna a per, midőn „a kenő elfogyott 1