Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

2 s a kocsi megsüppedt". Elmaradt a nemesség visszaállítása, fölösleges is lett volna az, hiszen kapott György az égtől nemessége elvesztéseért kárpótlásul olyan ajándékot, olyan kincset, a melylyel a világ összes nemeslevelei nem érnek fel. Midőn tizenhét esztendeig folytatta már a pört, nem maradt egyebe, mint egy kis háza s néhány hold szántóföldje. Különben is sok szomorúság érte Györgyöt. Kilencz gyermeke közül csak egy maradt életben, Sára, ezt is hamar elvette tőle Jámbor Jónás gazda feleségül; midőn 1817. évi márczius 2-án nagy öröm érte Arany Györgyöt s feleségét 31egyeri Sárát, az Isten megáldotta őket öregségökre — az apa 60 éves, az anya 50 év körül volt — egy íiu-gyermekkel. Az újszülöttet Bagosi Mihály uram és Bujdosó Sára asszony tartották 8-án keresztvízre s neve János lőn. Nagy-Szalontán a Nagy-Kölesér-utcza 486. számú belső telkén állott Arany Györgynek házacskája. „A ház fala paticsból készült; két végén egy-egy ágas volt leverve, melyeknek villáján jól-rosszul lenyakalt rud nyújtózott végig; ebbe az ösztövér gerendába kapaszkodtak meg a szarufák, melyekre a nádat és sást megerősítették."* E szegény hajlékban látott először napvilágot a magyar nemzet leendő nagy költője, a kinek szellemi gazdagsága és nemessége nem csak nemzete szük körére hatott, hanem varázskörébe vonta a müveit külföldi népeket is. Anyja hajlott kora miatt, kezdetben hol egyik, hol másik szomszédasszony szoptatta a csecsemőt, majd azután nővére, Sára pótolta az anyai tej hiányát. Öreg szülei, mint a fa kései virágát féltékenyen őrzi sárguló lombjaival, a legnagyobb gonddal ápolták s őrizték házasságuk huszonhetedik évében született gyermeküket. 0 volt egyetlen örömük, reményük, vigasztalásuk ; mindig körükben tartották, s nagyon vallásosak levén, gyermekük lelkét is eltöltötte, s már korán, az erős vallásos érzés. Az egyházi énekek s a szentírás vonzóbb helyei lettek első táplálékai a gyermek gyenge lelkének s „a kis bogárhátú kunyhó szentegyház vala, a hol füle soha egy trágár szót sem hallott, nem levén cseléd vagy más lakó, csak öreg szü* Ezt, valamint az Arany-családra vonatkozó adatokat, Márki Sándor: „A nagyfalusi Arany-család" cz. közleményéből vettük. L. Századok, 1878. 771- 779. 1.