Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
70 majd azt is megbánja s hibáját nyilvánosan jóvá teszi. Mindez csak nagy lelke mellett tanúskodik, melynek azonban még ki kell forrni, hogy az indulattól megtisztulva, teljes fenségében ragyoghasson. Erzi ezt maga a költő is, mert midőn elmondja, hogy Orzsét nőül vette, igy szól Lajosról: Nem is országolt már hirtelen elviével, Hadait sem vitte kalandról-kalandra : Amit észszel győzött, nem ereszté kardra. Különben eszes, a ki átlátja Toldi György szándékát s azt meghiusítja ; az olaszok raffineriájával szemben hasonló ravaszságot tanúsít; de bátorsága, mit a harczban tanúsít, inkább az ifjú vitéz meggondolatlan heve, mint a király bölcs mérséklete s a költő ugy látszik csak azért viszi őt a veszedelembe, hogy Toldinak alkalmat adjon a kiiály életét kétszer megmenteni s igy szivét nemcsak megindítani, hanem arra birni, hogy ő tegye meg az első lépést a kibékülésre. Nem helyes azonban, hogy a király, ki annyi ügyességgel gondolja ki az egész prágai hadjáratot s annyi bátorsággal foglalja el Prága városát, a mint a „tizenegy királyok" s a császár előtt van, megjuhászodik, hogy ugyancsak a vérzésig kell a jó Toldi Miklósnak sarkát nyomkodni, hogy felbátorodjék. Vitézei bajnoki játékait kedvvel szemléli; de különösen Toldijának sorsát hordja szivén, tudja benne becsülni minden darabossága mellett is a vitézséget s a ragaszkodást; bár indulatossága nyilatkozik újra abban is, hogy Tar Lőrincz beszédjére azonnal megfosztja őt lovagi rangjától, s még azt is elhiszi a becsületes Miklósról, hogy kedvese sirját kirabolni képes ; ez azonban nem a király, hanem a költő hibája. Toldi Miklós különben belső embere s közel áll szivéhez. Amint Piroska fiúsítását elhatározza, rögtön eszébe jut Toldi s neki szánja a leányt, a harczjátékra menni vonakodót úgyszólván erővel viszi magával; azt hivén, hogy talán mégis fog küzdeni Piroskáért. Toldi Miklós s a király viszonya egymáshoz nem valami baráti érzés, de Miklós nem is puszta komondor, a ki ura szavára s intése szerint morog, mint Haraszti Gy. mondja, ragaszkodik hozzá, de ellenkezik is vele ; Lajos pedig nagyon bizik Toldiban s midőn az olasz felett senki sem bir diadalmaskodni, fájdalmasan az udvarból száműzött Toldira gondol: ha ő itt volna! s a mint mindakettőben az indulatok a korral csillapodnak, viszonyuk is bensőbb lesz, sőt a király a azélütött vén Toldit barátjának szólítja :
