Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

71 Én vagyok, a király, nem a ki megbántott — Én, Lajos, szólítlak, régi jó barátod. S Toldi nyelvét hűsége feloldja s érzékenyen búcsúzik királyátél : Oh — barátom (vedd fel most tőlem e nevet), Megbocsáss, ha jártam valaha ellened ; Ha zsémbes, ha durva voltam, lattal ne mérd: Engedd el azt nékem az én jó szivemért. Lajos az ősz király s Miklós az ősz levente, ez utóbbi indulata áldozata, a király, ki indulatát megtörte, a halál lehellete alatt érzik szivüknek azt a melegét, mely őket egymás iránt hevítette ; megszűnt az indulat, melynek fellobbanásai oly sok félreértést okoztak s a király könyei, melyek Toldi holttestére hullanak, lemosnak minden foltot. A nagylelkűség teljes fényében ragyogó királyt látjuk itt Lajosban. Fejlődését nem szemlélhetjük a költeményben — Toldi Szerelme s Estéje közt 40 évnyi időköz van — de a nagy királynak jellemvonásait alapjukban megtaláljuk benne. Felemeli a nemes törekvőt, lesújtja az alattomost, a becsületért sikra száll, szülei hibáját jóvá igyekszik tenni s megkegyelmez a Zách-nemzetségnek, egész népéről s egyesekről gondoskodik, szive .összeforr a nemzettel, a mely felett uralkodik s bár indulata elragadja, de lelke nemességében beismeri a hibát s igy jóvá teszi, vagy legalább megbánja. Toldiban s Toldi Szerelmében a nemes lelkű s nagygyá leendő királyt látjuk Lajosban, ki lelkesedik s tesz, de még határozott irány nélkül, indulata heve el-elragadja; Toldi Estéje késő öregségben mutatja be s igy teljesen kiforrott nagyságát nem látjuk, csak sejthetjük. György, a rosz fiu, ki anyját hidegen köszönté, bár ez a lelkét is majd eléje önté; a gonosz testvér, a kinek forr epéje, mert más is márt vele egy tálba s örül, hogy gyilkos a testvére, ravasz, de emellett gyáva is s a két Bencze, az apa és fiu, egészítik azon változatos kört, a melyet Toldi három részének egyénei alkotnak. Mindakét szolga a cselédhüségnek mintaképe. Az öreg Bencze hiven teljesíti az anya megbízásait, kiséri „kis gazdáját", vigasztalja bujdosásában s örömkönyüket sir a cseh vitézen kivívott diadal után az egymást ölelő anya és fiu háta mögött. Mily kedves dicsek véssel emlegeti a Toldi-családnál átélt napjait s hogy Miklósból „milyen embert csinált" 5 s mily igazi haraggal támadja meg az