Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

56 relem és gyűlölet, nagylelkűség s aljasság, szilaj vaclság s meleg gyengédség, a vér és indulat féktelen ereje, a lélek magasztos önuralma, lovagi egyenesség s alacsony ravaszság, büszke önérzet s hitvány szolgaiság, mély vallásosság s elvadult fanatismus ; gyengéd anyai szeretet s királynői gőg, testvéri szeretet és irigység, szolgai ragaszkodás és lovagi becsület, a szerelem fájdalma és boldogsága, boszuja és derűje, a bánat és emésztő gond sötété és a gondtalan vidámság derűje, s mindez indulatok képviselői a leghatározottabb egyéni vonásokkal domborodnak ki. Rajzolja a fényt és nyomort, a nemesi ház egyszerű szépségét s tiszta erkölcseit, a királyi udvar fényét; megelevenül a lovagkor párharczaival s lovagjátékaival, érezzük az egyház hatalmát s a királyság erejét, egy szóval magunk előtt látjuk az általános emberi indulatokat valóságos egyénekben megtestesülve és küzdve s ez egyénekben a magyar lovagkort. A cselekedetek s indító okok gazdagsága, az egyének változatossága, a tömegek és egyének plastikus rajza ép ugy leköt, mint a mily kellemes csalódásba ringat az az üde szellő, mely a rajzolt korból leng felénk. IS az egész felett, a szigorúan megőrzött tárgyiasság daczára, ott leng a főhős változó viszonyaiból származó hangulat, mint Gyulai Pál oly szépen mondja: „Az első rész hős-idylli képek sorozata, fő motívumai a testvéri versengés, anyai s fiúi szeretet, cselédhűség, duzzadó ifjú erő nyugtalansága, mely lerázza a viszonyok jármát, felfelé tör s a diadal első mámorát élvezi. Az ifjúság derűje, napfénye ömlik el rajta, mely áttöri a felhőket s távol vidékek csábító körrajzára világit. A második rész a férfiú küzdelme, hősiessége, tévedése, vezeklése, a szerelem convulsiói, az élet bonyadalmai s a társadalmi viszonyok összeütközései között. Verőfény és vihar az égen, a mezők virágai hervadóban s a közelgő ősz lehellete a fák zöldjén. A harmadik rész az aggastyán tespedése, unalmas nyugalma, évődő elégedetlensége, testi s lelki erejének utolsó fellobbanása a sir szélén. Az őszi ködön nehezen tör át egy-egy napsugár, a harmat dérré vált és süvöltő szél szórja szét a fák elsárgult leveleit." * Azonban lássuk a mü alakjait s ezek jellemzése kapcsán a mű szerkezetét. Toldi Miklós, a főhős, özv. Toldi Lőrincznének kisebbik fia, kinek apja, nagyapja is vitéz volt, György bátyja is a királyi udvarban van, csak ő kénytelen, épen bátyja miatt, otthon a bé* Arany János emlékezete. Budapesti szemle. XXVI. 30p. 1.