Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

57 resekkel dolgozni s nagy erejét paraszti munkára vesztegetni. Tudatában van magasabb hivatásának s érzi, hogy elnyomatásának oka bátyja. Fájdalmát növeli Laczfi kicsinylő megszólítása és a katonák ingerkedése elkeseríti, s e komor hangulatban megy haza, de mégis, amint bátyját meglátja: „karja ölelésre nyilik akaratlan". Lelke tele van szeretettel s fájdalmát legyőzi, de végre is bátyja jogtalan szemrehányásai, igaztalan vádjai felkeltik haragját, az arczulütés fellázítja nagy indulatát, a bátyja által ráuszított szolgák méltatlankodása kitörésre birja s elköveti a végzetes gyilkosságot, mely után otthon nem maradhat, mert hibáját jóvá kell tennie lovagi tettek által. Ilosvainál Miklós kétszer követ el gyilkosságot, de miért, nem tudjuk ; Aranynál a bánkódó, elkeseredett, magasabb hivatását érző, önérzetes s erőtől duzzadó ifjút az igaztalan vádak, szemrehányások, ingerkedések viszik a gyilkosságra. Ilosvainál a bátya semmi okot sem ád Miklósnak a neheztelésre, sőt ellenkezőleg; Aranynál az öregebb testvér gyűlöli öcscsét, elnyomja, örökségére vágyik s azért örül, midőn gyilkosságba esik. S e motivum a mily népies, ép oly hiven van előadva. A kiindulás teljesen népies, a cselekvény expositiója, mint kristály, olyan tiszta s Miklós lelkiállapota igazi drámai erővel van rajzolva. Miklós érzi, hogy sorsa el van döntve, előbbi állapotába viszsza nem térhet, hiába biztatja az öreg Bencze, hogy György eltávozta után, ismét kis király lesz a vidéken. De anyját gyengéden szereti s bucsu nélkül nem távozhatik tőle, s az anya szivének szomorúságát jobb jövő reményével iparkodik eloszlatni. Anyjának látása, nevének hallása mindig mélyen hat lelkére; az özvegyasszony iránt is azért érez oly részvétet, mert ez anyjára emlékezteti ; bár e találkozása az özvegyasszonynyal a temetőben, döntő soi*sái'a nézve, mert elhatározza, hogy a cseh bajnokkal megvív, de küzdelmének főoka s uj életének czélja anyjának megvigasztalása. Az öreg Benczétől azt izeni anyjának, hogy ne busuljon, ha egy ideig nem hall is róla semmi hírt, majd hall róla egyszer, hogy mikor meghallja, „még a csecsszopó is álmélkodik rajta : akkor anyám lelke repes e beszéden, csak meg ne szakadján szive örömében". S anyját is, midőn tőle elbúcsúzik, igy biztatja: „Felmegyek Budára bajnok katonának, mutatok valamit ottan a királynak, olyat, a mi nem lesz bátyám szégyenére, sőt irigység miatt megszakad a lépe." Midőn pedig gyilkossága megbocsátva s ő a király testőrei közé felvéve van, a győzelem mámorában is,