Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
55 s egy utóiratban Örzsike szerelmét is megírja. (X.) Aversát a magyarok elfoglalják, Lajos Durazzói Károlyt kivégezteti s Toldi újra megmenti a király életét. (XI.) Anikó végre találkozik bátyjával s Szeredaival, a ki őt, midőn lova elragadta, megmenté. A két fiatal egymást megszereti. Lajos megbánva Durazzói Károly megöletését, vissza készül Magyarországba. Toldit visszahelyezi lovagi rangjába, a Zách-nemzetségnek megbocsát. Anikó felesége lesz Szeredainak s Toldi, mint násznagy, még tánczol is kedves bugával lakodalmán. (XII.) — Toldi estéje, 40 évnyi idő elmultával, a királyi kegyelemből kiesett és sírját ásó Toldi bemutatásával kezdődik. Alig figyel az öreggé lett ifjú Bencze szavaira, mig végre megszólal s meghagyja neki, hogy ide temesse el, ha meghal s az ásónyélen kivül semmi jelt se tegyen sírjára. De jön egy lovag, a ki hirül hozza, hogy az olasz vitéz kezében van a magyar czimer. Toldi kiugrik a sírból, a lovaggal előbb egyet mulat s avval bocsátja el, hogy Toldi lelke ott lesz a viadalon. (I.) Toldi Benczével Budára indul, hol az olasz kérkedik s épen a két Gyulafi ikertestvért győzi le. (II.) Toldi barátruhában megví az olaszszal, azt legyőzi, de azután eltűnik. A király követséget küld utána. (III.) Toldit s hű szolgáját a követség és néptömeg örömrivalgással viszi Budára s ez lakásába tér, (IV.) kicsinosítja magát, felölti díszruháját s az udvarba megy. Itt az apródok ép ő rá énekelnek gúnydalt, gúnyolják ősz szakállát; hármat levág közülük, haza megy s a szél megüti. Visszaviszik Nagy-Faluba s ott eltemetik. (V.) Előttünk áll a nagy mű tartalma s ha most egyelőre mellőzzük azon néhány következetlenséget, a mi abból származik, hogy a három rész nem egy folytában s előre kitűzött egységes czélból készült, hanem különböző időben s a költő változó lelkesedése miatt részben különböző felfogással is, s ha nem állítjuk, a mint nem is állíthatjuk Ilosvai müvével szemben, azt csak összefüggéstelen adatok halmazának tekintvén, hanem abszolúte nézzük: Toldit mindahárom részében egyenkint s egészében igazi lángész művének kell tekintenünk. Arany idomtalan s lelketlen kődarabokból egy művészi palotát alkotott, a melynek arányos részei, plasztikus idomai, összhangzó szinei egyformán gyönyörködtetnek s a melynek ivei alatt s tágas udvarán valódi élő alakok pezsegnek, kiknek beszédjeiben s tetteiben, szóval egész jellemében egy letűnt szép világ elevenedik fel képzeletünk előtt. E világ légkörét a legváltozatosabb indulatok alkotják: sze-