Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

51 kat köszönhetünk." 1 Mi már Toldi szerelme megjelente után jobban tudjuk, mit köszönhetünk e hitnek s czélunk ép ezt kimutatni. Arany Ilosvai hagyományát három részben dolgozta fel s mi egyfolytában méltatjuk e három részből álló egészet. 1847-ben jelent meg Toldi, 1848/49-ben készült s 1854-ben jelent meg Toldi estéje s a szórványosan közölt Daliás idők után

2 1879-ben látott napvilágot Toldi szerelme. Az első rész Toldi ifjúságát énekli meg egész addig, míg magát felküzdé a király fejéhez ; a harmadik rész szerelmét, küzdelmeit, vezeklését, szenvedését s kiengesztelődését; a második rész végre agg kora emésztő bánatát, utolsó diadalát s halálát. Hogy bárki összehasonlítást tehessen Arany és Ilosvai műve között, s teljesen érezhesse az előbbi alkotó erejét, részletesen el kell mondanunk Arany költeményének tartalmát. A mint az egész mű kiválóan népies, ugy ilyen már kiinduló pontja is. Toldi Miklós, az özvegy Toldi Lőrincznének kisebbik tia, a mezőn dolgozik, messze elméláz, a távoli porfellegből fegyverek csillannak elő, Laczíi Endre nádor vezeti hadát Budára. Miklós szivében ugy is él a fájó vágy a vitézi élet után, s most az fokozott erővel ébred fel benne s elkeseredik, midőn Laczfi őt parasztnak szólítva, kérdi tőle a Budára vivő utat. A nyomórudat félkarral felemelve mutatja meg az utat s midőn az őt ingerlő katonák elvonulnak, ő is elkomorodva, fájó vágygyal a vitézi élet s haraggal bátyja iránt, haza ballag. (I.) Otthon nagy sürgés-forgást talál, mert György ur megérkezett léhűtő szolgáival, hogy a kész haszonnak felét fölegye, másik felét magával vigye. Szerető anyját hidegen köszönté, öcscsét fanyalogva kérdi, a ki ép ekkor toppan be s bátyját meglátva, karja akaratlan is ölelésre nyilik ; de bátyja jogtalan szemrehányásokkal és igaztalan vádakkal halmozza el, mire amúgy is elkeseredett szive kitör bátyja ellen, a ki miatt nem emelkedhetik oda, a hova magát hivatottnak érzi s kikéri a jussát, a mire György őt arczul csapja. Miklós bátyjára rohan, de közéjük lép anyjuk s a fiu leeresztve karját, némán, tántorogva megy ki a szobából s meghúzza magát az udvar távoli zugában. (II.) Ebéd után a szolgák jó kedvükből rudat hányni kezdtek, György ur pedig az öreg karszékből gyönyörködött bennük s meglátva búslakodó öcscsét, reá uszítja szolgáit, a kiknek dárdái Miklós körül a 1 Tanulmányok, II. k. 2 Első éneke megj. a Losonczi Phoenixben, a második Szépirodalmi Figyelő 1862-iki, s a harmadik Koszorú 1863-iki évfolyamában. 1*