Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

52 palánkot döngetik, Miklós tűrte, de midőn egy vállát érinté, felkapta a malomkövet, a melyen ült, a szolgák közé dobta s egyet agyonütött; György kesereg ugyan szolgája miatt, de inkább örül, liogy gyilkos a testvére s igy annak a jussa is az övé lesz. (III.) Miklós bujdosik az éren és nádon, ha aludni akar, az éhség nem hagyja, végre rábukkan az öreg szolga, Bencze, a kit anyja küldött étellel itallal. Miklóst Bencze rá akarta beszélni, hogy visszatérjen, György ur ugy is elmegy, Miklós aztán újra kis király lesz a vidéken. De Miklós elhatározottnak érzi sorsát, nem megy vissza, azonban anyjának izeni, hogy vigasztalódjék, még örülni fog fiának. (IV.) A nádasban bujkálva, farkasveremre akad, megküzd a farkasokkal, s megöli azokat, melyek az ő farkasát, bátyját juttatják eszébe. Anyjától nem tudott bucsutlanul eltávozni, azért fogta a két farkast s haza ment. (V.) Alvó bátyja mellett feltámad benne a gyilkosság gondolata, de csak a két farkast helyezi melléje, elszakad bánkódó anyjától, mert a farkas szagát érző kutyák vonítanak. Menekül bátyja s üldözői elől. (VI.) Három napig bujdosik, míg a negyedik nap estéjén Pest alá ér s a temetőben az özvegy asszonynyal találkozik, a kinek két fiát párbajban megölte egy cseh vitéz. Toldi anyjára gondolt, átérzé az özvegy fájdalmát, s boszut fogadva beindul a városba. (VII.) Bátyja pedig a királyhoz megy s farizeusi arczczal elmondja öcscse esetét. De a király keresztül lát szándékán s ismervén György gyávaságát, kijelenté, hogy annak adja Miklós örökségét, a ki a cseh bajnokot legyőzi. György eltávozva a királytól, majd megőrül dühében. (VIII.) Ezalatt Miklós Pesten kószálván, a vágóhidról elszabadult bikát megfékezi s egy darab májat kap a mészárosoktól, de éjjelre sehova be nem eresztik. Eszébe jut anyja, az özvegy, fogadása s töpreng azon, hogy miként teljesítheti azt, mikor fegyvere s ruhája sincs. Visszamegy a temetőbe, azt hivén, hogy az özvegyet még ott találja s elkérheti tőle fiai fegyverzetét. Azonban csalódott s reménytelenül aludt el a holtak tanyáján. (IX.) Váratlanul jön az öreg Bencze s a jó anyától kenyérbe sütve 100 aranyat hoz Miklósnak s ez örömében nagy mulatságot csap a csárdában. (X.) Hajnalban megindul lovagi ruhát s fegyvert vásárlani. A cseh vitézzel megküzd, s legyőzi, a kegyelmet kérőnek meg is kegyelmez, de midőn észreveszi, hogy az őt levágni akarja, leszeli fejét. A n'ézők örömrivalgásban törnek ki. (XI.) A király magához hivatja s megkegyelmez neki, saját kardjával megajándékozza, bátyja jószágát is neki akarja adni, de Miklós nem fogadja el. Györgyöt a király udva-