Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

48 az ablakon. Ekkor a lakatoshoz megy s avval együtt a királyné szolgáló leányának sirját kirabolja. — Ezután nagy ugrást tesz Ilosvai s mellőzve „itjuságabeli több sok dolgait", szól „vénségének csuda-dolgairól". Először a prágai kalandról. A „cseh királycsászár" adót követel Lajostól, ez nagy hadával Prágába megy, a tizenegy királyoktól körülvett császár előtt megjelenvén, nagyon megijed, de Toldi ugy nyomkodja a király sarkát, hogy abból a vér „el-kifoly vala" ; a magyarok ezalatt beveszik Prágát s Miklós e hirrel jövő cseh követet köntösujjal ugy csapa, hogy az menten meghalt s azután a megrettent császárt és tizenegy királyokat Lajos iránt hódolatra kényszeríti. — Lajos király egyszer megharagudott Toldira s ez „három esztendeig nem ment bé udvarba". A király Németujhelyt ujudvart hirdet s itt egy olasz vitéz a magyarokat rendre legyőzi. A király megemlékszik Toldiról s barátai erről őt tudósítják, azonnal Ujhelyen terem, barátruhában megvív az olaszszal, legyőzi s a királytól kegyelmet nyer. Az ősz szakállú, fehér hajú vén vasgyúró, a királytól gyűlésre hivatva, még egyszer felmegy Budára, de itt az udvari ifjak csúfolják, miért hét tollú buzogányával közéjük vagdal, hármat agyonüt, dühében a királyhoz rohan s igy szól : Király! ha nem nézném vitézi voltomat, Majd fejedhez verném hét tollú botomat; Másszor megfeddenéd apró kölykeidet, Meg nem csufolnájak vitézi vén fejemet. A gyiilés feloszlott, Miklós Nagy-Faluba ment, hol két esztendő múlva meghalt. Részeges volt — „minden reménysége boritalban vala" — uagy erejének nem sok hasznát látá és semmiben marháját meg nem szaporíthatá. Ezeket mondja el Ilosvai Toldi Miklósról. Valóságos krónikás életrajz ez, mely a világért sem változtatna semmit az ismert adatokon s szinte fél, hogy többet ne mondjon, mint a mit tud. A népköltészet nem említené csak ugy egyszerűen, hogy Miklós gyilkosságba esett ; mert a nép a közönséges gyilkost épugy megveti, mint szánja azt, a kit szerencsétlen viszonyai sodornak gyilkosságba. Azután, alig kap kegyelmet, ismét gyilkosságba esik. Ilyen minden motiválás nélküli felemlítése a két gyilkosságnak legkevésbé sem népies, mint nem népies a kiindulás sem. A népköltészetben a két vagy három leány- vagy fitestvér közül a legiíjabb megy át különféle viszontagságokon, amelyekbe őt idősb testvérei