Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

49 gonosz indulata, rendesen irigysége sodorja. De Miklóst nem gyűlöli bátyja, első gyilkosságáért megkegyelmez neki, a második gyilkosság után sem táplál lelkében haragot; az igaz, hogy megfeddi, de két lóra szert tesz neki s vitézi szolgálatra küldi. A cseh vitézzel párbaja s annak megölése esdeklése daczára, szintén nem népies, mert a népköltészet hőseitől a nagylelkűséget nem szokta megtagadni; másrészt az özvegy asszony veszteségének megboszulása elég népies indító ok Toldi küzdelmére. Az aljas sirrablási kaland utálatossága, a fiatal özvegynél szenvedett kudarcz nevetségessége semmikép sem népies vonások, „a nép hőséből bohóczot, kit okvetlenül kigúnyolni s kinevetni kelljen, nem csinál". (Kemény Zs.) Inkább históriai ténynek, mint mondának látszik Toldi viadala az olasz vitézzel, haragjának utolsó fellobbanása s gyilkossága; legkevésbé népies pedig részegeskedése s tékozlása, melyek nagyon is egyéni vonások. A fene bikával való viadala, az alacsony szolgálatok, a melyeket teljesít a mészárosoknál s a királyi konyhában, nagy ereje feltüntetésére szolgálnak s többékevésbé népiesek ; de valóságos történeti alappal biró népmonda a prágai kaland, melynek kiindiúó pontja Lajos királynak 1362-ben Károly ellen indított hadjárata, Brünnben találkozásuk s kibékülésük, s hogy teljes kerek mondává nem alakult át, annak épen Ilosvai feldolgozása volt oka.

1 Látjuk tehát, mily kevés a népies vonás Toldi életében Ilosvai feldolgozásában, a mi csak azt bizonyítja, hogy „a költészet oly közvetlenül vette át az életből Toldi tetteit, hogy a friss emlékezés miatt szabadon nem alakíthatott. A képzelődést zsibbasztotta az ismert tények terhe." a Szóval itt egy nagy erejű, vad indulatu, részeges emberrel van dolgunk, a kinek tetteiről Ilosvai idejében még emlékeztek s azokat a népköltészet fel nem dolgozta s igy Toldi Miklósnak semmi köze azon nagy erejű Miklósokhoz (Királyfia Kis Miklós stb.), a kikről népmeséink szólnak, sem azon nagv erejű többi hősökhez, a kikről idegen nemzetek mondái regélnek. A mit Kemény Zsigmond 1854-ben kimondott, hogy Toldi Miklósnak élő egyéniségnek kellett lenni, azt Szüády Áron kutatásai megerősítették, a ki oklevelek alapján kimutatta, hogy Toldi 1 Részletesen foglalkozik a Toldi-monda elemzésével Komáromy András : „Toldi Miklós mint mondakős" cz. dolgozata, melyet mi is felhasználtunk. Figyelő, XVI. k. 343. stb. 1. 2 Kemény Zs. Tanulmányok, II. k. 161. 1. 4