Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
30 emlékszik. Az Emléklapra czimüben Petőfi nejét vigasztalja, a Honvéd özvegye pedig fájdalmas szemrehányás Petőfi neje ellen, mert nem tartotta elégnek egy egész élet fájdalmának enyhítésére Petőfi özvegye maradni; nem tisztelte a férj, hazafi s költő emlékét. Még a Lantos cz. költeményben hiszi életben maradását s gyengéd baráti fájdalma e megható szavakban nyilatkozik : — Bujdosik hazátlan a dalnak férfia, Nincs hely a nagy világban fejét lehajtn :a. Takard, takard cl öszi beteg szél nyomait, Ne leljék üldözői . . . leroskadt hamvait. „Harminez év múlva" is gyakran meglátogatja őt álmaiban s avval vigasztalja magát, hogy az idő haladó terhével Petőfi dicsősége egyre növekszik : A mit adtál, abból semmi sincs elveszve, Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme. Hanem én, ki veled testben együtt éltem, Elborulok néha s iszonyodva kérdem : Vad kozák a láncsát hü szivedbe tolá? Vagy fejszével ütött agyon buta oláh ? Arany nagy szellemének fényes bizonyítéka az, hogy Petőfit annyira le tudta bilincselni, hogy közöttük soha semmiféle viszály nem volt. Mig Petőfi Pákh Albertre szörnyű csekélységért megharagudott ; atyai jótevőjét, Vörösmartyt egy epés, bár szép, költeményben támadta meg, mivel ez a kormánynyal szavazott; Tompát, mert ez véleményét szabadon nyilvánítá ki előtte s meggyőződéséből semmit sem engedett, gyanusítá, hogy „vele futtatni" akar s nem is békült meg; ki Kossuthot nem szenvedheté — Aranynyal mindvégig a legszebb egyetértésben élt s nyíltan elis-. merte, hogy annak egyszerre kell egy egész koszorút adni. Költői féltékenység legkevésbé bánthatta Arany irányában. Erezte, hogy a népies irányt ő maga teheti oly teljesen győztessé, s Aranyban azt látta, a mi őneki nem volt megadva: az elbeszélő költő tárgyilagosságát s Arany által önmagát látta kiegészítve. Es Arany szerette Petőfiben azt, a mi ő benne hiányzott, a fiatal tüzet és indulatot, a melyet ugy az emberben, mint a költőben csodált. Kiegészítették egymást épen jellemük különbözésénél fogva. Petőfi makacs természetét indulatossá tették változó élete, viszontagságos küzdelmei, saját nyomora s küzdései megerősítették függetlenségi hajlamait, a nép szenvedései felébresztették részvétét iránta, de
