Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

31 fel gyűlöletét is a fennálló társadalom iránt. Jellemében a daez, büszkeség, indulat uralkodik, gyengéd és szeretetreméltó csak azon kevesek iránt, a kiket igazán megszei*et. Arany csendes, mélázó, szerény, félénk és visszavonuló; ő is küzdött az élettel és szenvedett sokat, de gyűlölet és vad indulat lelkében meg nem fogam zott, hanem csak a mély érzés és részvét hazája s az emberiség sorsa iránt élt abban. Petőfit a szerelem és szabadság fanatismusa ragadja magával, Arany lelkét ez utóbbi igaz, tiszta s fájó érzése hatja át s szerelme mély, de nem rajongó. Petőfi lelke, mint vihar, rombolva és égetve száguld át a téréken, Arany ezek felett lebeg, mint szelid, termékeny esőt hullató felhő ; Petőfi lelkében az indulat heve, Aranyéban az érzés és szemlélődés mélysége s meghatottsága uralkodik. Petőfit egyiránt elragadja az öröm és bánat, Arany klasszikus nyugalmával, egy edzett lélek fenségével uralkodik felhevülésén s bánata vad elkeseredésben soha nem tör ki. S jellemük e különböző vonásai uralkodnak költészetükben is és teszik Petőfit kiválóan lyrikussá, Aranyt pedig epikussá. Arany életében, a forradalom lezajlása után, miután egy ideig küzdenie kellett az életfenntartás terheivel, — a Kossuth-bankók értéktelenekké váltak s alig volt néhány ezüst forintja, augusztus hóban pedig villámütés elégette összes búzatermését, — fordulat áll be sorsában, midőn Nagy-Ivőrösre tanárrá nevezteték. Dolgozni nem igen dolgozhatott. A szalontai szolgabíró irodájában segédkedett egy ideig; majd 1850. év közepén id. Tisza Lajos hivta meg költői tehetségű fia, Domonkos mellé, hogy azt a költészettanban oktassa. 0 maga Gesztre költözött át, családja azonban Szalontán maradt. Felismerte növendékének tehetségét, megnyerte annak s az egész családnak szeretetét s tiszteletét. Mennyire szerette tanítványát s mennyit várt tőle, mutatja a Domonkos napra cz. költeménye, melyet névnapi ajándékul irt neki s melyben emberi s hazafiúi kötelességeire figyelmezteti s arra, hogy ha neki „a szelid lant tisztessége jutna", hasson, buzdítson, égyesítsen ; Ha pedig a tettdús férfikor elhíván A lanttól, komolyabb munkásságot kiván : Ne feledd, mi gyönge ama virág bokra, Van szüksége közös ápoló karokra. Az ifjú azonban korán elhunyt s a nagy költő a szerető anya kérésére kiadta költeményeit, a melyeket ő maga nem biráló, de kegyeletes sorokban ismertetett a Pesti Naplóban ; kilátszik e sorok-