Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

29 irja: „hozzám méltólag viseltem magamat". Midőn újra Erdélybe kellett mennie, Aranyt kérte fel. hogy családját magához vegye. Arany figyelmeztetvén őt a veszélyre, mely Bihart is fenyegeti, kéri, hogy debreczeni szállását is csak tartsa meg, ha futniok kell, legyen hol meghúzni magukat. Petőfi nem válaszolt, hanem családját Vörösmartyéknál helyezte el. Arany Petőfi hallgatásából azt magyarázta ki, hogy megharagudott s január 26-ról 1849-ben hoszszu mentegetődző levelet ir Petőfinének, mely nemes baráti szivének s nagy lelkének fényes bizonyítéka. „Ám legyen, — irja. O szőtte a viszonyt, ő eltépheti. De csalódik, ha azt hiszi, hogy, ha barátomnak nevezni nem szabad, kitörli belőlem a szeretetet, melylyel rajta az ábrándozásig csüggök." Petőfi azonban a nagy fagy miatt nem vitte el nejét s az fiával és a dajkával február hó végén Aranyékhoz érkezett s egész májusig Aranyéknál voltak. IS ez idő alatt Petőfi elvesztette apját, anyját, „azt az anyát, a kinél jobbat soha nem teremtett az Isten, s kit én ugy szerettem, mint soha anyát nem szeretett senki", irja Aranynak. „Add meg a hamvaknak, a mi a hamvaké — azontúl légy férfi !

u — válaszol Arany s egyúttal megírja, hogy május 19-én vette Szemere Bertalantól kineveztetését belügyi fogalmazóvá. 0 maga Debreezenbe indul, hol a kormány van, családját hátrahagyva, s ily körülmények között — a maga családja is költözőben levén — nem vállalhatja magára a felelősséget még egy családért. Petőfi Szalontára ment s családját Pestre vitte, s Aranynak is ajánl lakást Egressy Gábornál a Marczibányi-házban, a hol ő is lakik. Arany csakugyan Pestre is ment Debreczenből s ott már tényleg befolyt a Nép Barátja szerkesztésére s Vas Gerebentől sikerült 1200 forintot kapnia. Midőn azonban az orosz-szövetség ténynyé vált, miniszteri engedélyivel Szalontára, családjához ment. Minden hivatal nélkül, családjával egy kis szálláson, a mit nagy nehezen sikerült neki szereznie, vonta meg magát. A forradalom lezajlott s az általános nagy veszteségen kivül, neki még egy más súlyos vesztesége is lőn. Elvesztette lelkének jobb felét — Petőfi eltűnt. Oh ! mennyi bánat nehezedett lelkére! A haza szabadsága vérbe veszett s lábaira siűyos békókat raktak ; családjával bizonytalan jövőnek néz eléje, s Petőfi, a lánglelkü költőtárs, a legdrágább barát — nincs többé. Nem akarja elhinni, hogy elesett, azt véli, hogy csak bujdosóvá lett; nem mond le a reményről, hogy feltalálhatja. Mily mély volt fájdalma, mutatják azon költeményei (Emléklapra. Egressy Gábornak, Lantos, Emlények, Harmincz év múlva), a melyekben Petőfiről meg-