Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

23 ked aether-tisztaságáról addig is meg voltam győződve, mig azt példával nem bizonyítottad irányomban. Csak használd, édesem, használd egész kényelmedet; ez a szív, a micsodás, a tied, érzelmei rokonok a tieddel: így nem félhetsz, hogy idegen leszesz benne." 1 Aranyt különösen hálával töltötte el Petőfinek, a legnépszerűbb költőnek előzékenysége, a mint azt ugyancsak e levelének következő meghatott s a rátartó aristokrata irók ellen intézett találóan gúnyos sorai bizonyítják: „De hát van olyan philisteus, ki azt mondja, hogy te el vagy fogulva a költők ellen ? Hányadik tette volna azt, a mit te tettél irányomban ? Nincs-e légyiója (legyek összege) a divatlapokba kegyelemkép assentált (tulajdonkép tőletek csipett s lopott) versecskék másolóinak, kik felényit sem tettek volna, mit Petőfi tett ? mi ember az ? kérdenék ; hol lakik ? nemes ember-e ? van-e birtoka ? diplomája ? pénze ? hivatala ? (o servum pecus !) .. . Jegyző, s még csak nem is megyei rend- és számfeletti, tiszteletbeli! „Pfuj ! Kéh mer in die Vaterlands-Morgendämmerung und schreib mer áin Didascalia áf ihm." (Vonatkozás Zerffy Gusztávra, a Honderű egyik munkatársára.) Te nem teszesz igy. Előkeresed rejtekében az egyszerű verselőt, buzdítod, ösztönződ a rögös pályán, s hogy el ne tántorodjék, hogy ne zúgolódjék sorsa mostohasága ellen, baráti kezet nyújtasz neki. Ezt csak Petőfi Sándor tehette, kívüle más senki." Annyival felemelőbb lehetett rá nézve Petőfi kitüntető elismerése, mert ez nyíltan bevallotta, hogy „a tehetség nélkül, vagy a féltehetséggel előre tolakodó embereket" nem szereti, nem szenvedheti, elgázolja, ha lehet; „de a valódi tehetség előtt leborulok és imádom!"

2 Petőfi, mint költő, érezte, hogy Arany az ő irányának szülöttje s ennek kifejezést is ád már idézett szavaival, s február 21-iki levelében is erre czéloz : „Ugy szeretnélek már látni és megölelni és felkiáltani a múzsa nevében: „Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom!"

3 mint Toldinak mondja az anyja." De Arany is érezte, hogy mint ember, Petőfi tüzét mérsékelni, tetteit irányozni neki jó tanácsokkal kell szolgálnia, szóval ugy kell viselnie magát irányában, mint apának a fiu iránt. Petőfi Szatmárra menvén, meglátogatta Aranyt 1847-ben s junius 1—10. napjait nála tölté és a barátság köztük a személyes ismeretség által még szi1 Egyetértés, 1882. évf. 2 Halasi A. Petöfi-reliquiák, 49. 1. 3 U. o.