Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

24 lárdabb lett. Petőfi, a szilaj Petőfi gyönyörködött Arany csendes családi boldogságában, három éves Laczi fiával el-eljátszogatott, a kinek egy verset is irt, megénekelte a szalontai csonka tornyot s azt az öreg asszonyt, „Sári nénit", a ki a nagy tűzvész által mindenéből kipusztulva, Aranynál a sziliben vonta meg magát; Aranynyal verseket rögtönzött, Aranyt le is rajzolta, de roszul. Petőfi haza érvén, azonnal ir Aranynak: „Számtalanszor gondolok reátok, szeretteim, és azt gondolom, vajha oly boldog lenne az én családi életem, mint a tiétek, mert annál boldogabb már nem lehet. Csókold össze-vissza nevemben komámasszonyt, gyermekeidet s magadat." (1847. jun. 18.) Arany is igy ir : „Nincs egy kedves falatunk, melyet megennénk neved említése nélkül. Ha most itt volna Petőfi! Ha ehetnék belőle! Ezt igy tette Petőfi, azt amúgy, ez kedves volt neki stb., az mindig igy megy. Béli szeretnők, ha a mi fiunk volnál! Ha hozzánk járnál legalább — vakáczióra." Aranynak boldog családi életét kivánta Tompa is, a ki nagyon félt a házasságtól, hátha olyan nőt kap, a ki egész életét megmérgezi. Arany mély részvéttel kisérte Petőfi életének egyik főmozzanatát, házasulását, s aggodalmának, nyugtalanságának megható sorokban ád kifejezést. „Hogyan vagy fiu? Hol jársz és kelsz ? Orülsz-e vagy buskodol, vagy haragszol és káromkodol ? Előtte az egybekelésnek, vagy utána ? Mindennek nem tudása kinoz engem naponkint. Azt képzelem, hogy tőlem téged csak néhány mértföld választ s irgalmatlanul infestál, hogy rólad mit sem tudok. Ugy óhajtalak boldognak tudni téged ! Ugy képzellek, mintha beteg fiam volnál s válságos napjaidat számlálnám, élet vagy halál perczét várva. Ragadj ki e helyzetből s ha már tettél ujabb lépéseket, ird meg, meddig haladtál. Hiszen lehetetlen, hogy oly perczed ne legyen, melyben semmi egyébre jónak nem érzed magadat, csak a levélírásra. .. Rántsd le előttem az igazság szobráról a fátylat — ne gondolj vele, ha meghalok is ijedtemben vagy örömömben." (1847. aug. 5-ről.) El van ragadtatva, midőn értesül, hogy Petőfi csakugyan megnyerte Szendrey Júliát, lelke örömmel telik, míg a bizonytalanságban ugy érezte magát, „mintha 13 élü bicska lett volna szive, mind nyilófélben benne" ; most e jó hir megnyugtatja s jobban örül neki, irja tréfásan, mintha valaki száz bivalyt adott volna neki s Vas Gerebent ráadásul. Tréfás verses levelet is ir Petőfinek, melyben azt óhajtja: