Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

20 nuknak vége volt. Nem maradt neki más hátra, mint megyei szolgálatba állni, de nem választották meg esküttnek sem s igy lett belőle kortesvezér. A mily gúnynyal festi a költő Rák Bendét s a nemesi nevelési rendszert, époly erős színekkel rajzolja az egész kort s ebből magyarázhatjuk meg a költemény nagy terjedelmét, mely magára a költőre is fárasztólag hatott, mint ezt a hatodik ének e sorai mutatják: Nagy baj a költőnek — ha megunta teremtett Jellemeit maga is s velük egy hajlékba szorulván, Nem tud azokról már érdeklöt mondani semmit. Az igaz, hogy alakjai rendkívüli változatossággal s élénk színekkel jelennek meg; de e gazdagság csak részben nyújt kárpótlást az elnyujtottságért. Az az erős compositio, a melylyel Aranv ezután irt műveiben találkozunk, itt még többféle sallanggal van elgyöngitve s ép mivel nagyon sokat ölelt fel, a mi az alapeszméhez csak nagyjában tartozik, az alapeszme sem tűnik fel oly tiszta fényben. Arany nyelvezete is e müvében korántsem mutatja azt az igazi zamatos magyarságot és művésziességet, mely későbbi müveiben s mindjárt Toldiban oly megragadó bájt önt előadására; egyes idomított, lefaragott szavak, nehézkes szórend alig sejtetik velünk a Toldi íróját; hexameterei is sokszor döczögők s rá van kényszerítve költőnk a „verspótlásra". Nem csoda, hogy a nyelv s a hexameterek nagy mestere nem sok gyönyörűséget talált az Elveszett alkotmány nyelvében és verselésében. Csak egyes leirások s lelkiállapotok rajzai azok, a melyekben Arany nyelvének bája és színekben gazdagsága megnyilatkozik. Komikuma és satyrája azonban, mint ősforrásból, kifogyhatatlanul buzog, nem csoda, sok volt az anyag, a mi azt táplálta. Egyébként Arany maga sem 'sokat adott e művére, mely mindazáltal nem közönséges költői értékkel bir — mint ez a hatodik ének azon helyéből tűnik ki, hol leirja, mint tűnnek le az idő malmában a művek, még a lángész művei is : Ott jön az én könyvemnek öt első éneke is már: Lapjain illatos ó-sajtok maradéka mutatja, Mily fokon álla szegény a dicsőség uri kegyében. 0 jaj ! a mélybe zuhant, honnét pora jegytelenül fog Hullani majd az örök feledékenységnek űrébe.