Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

19 Rák Bende egy csínjáért tizenegy év múlva, épen jókor, ér hozzá az idézés, hogy a koporsójára szegezhessék. A védegyleti gyűlésben a sok beszédet, a honboldogító tervek czélnélkűli halmozását, egyeseknek még a csekély áldozatoktól is idegenkedését és önérdekeik hajhászását ostorozza. Rák Bendeben, a főhősben személyesíti meg a költő a magyar nemes minden hibáját, a melyek azonban örökségkép szállnak reá. Apja főtáblabiró és birtokos volt s ur, mint a „chinai császár". Arvai dolgokban nagy jártasságú egyén volt, a nagykorúvá lett árva többnyire letisztázottan kapá meg vagyonát; az urbérben is igen jártas volt s a népen könnyített. Nagy áldozatokkal szeszgyárt is alapított, honnan „az cletviz olcsón juta a póri torokba". Máskép jó tarokos, ferblista, dióra, súlyomra, (A préference-tanulást, hajh ! félbe hagyatta halála), Első rendii pipás, lovag, orvosi elhitetésböl stb. Anyja szolgáló leányból lett a főtáblabiró felesége ; különben két zongora nyűtt el linóm ujjai alatt, folyvást pörögé a franczia nyelvet, melyet a fürdőkön tanult meg nyolez hónap alatt, beszélé főkép azok előtt, kik e nyelvet nem érték. Külföldi szakácsokat tartott s a Spiegel divatlapot járatá. íme, hogyan nevelte a táblabíró ur liát, a hős Rák Bendét : .... Nehezen várá, hogy az első Szót kirebeghessem, mindjárt szép, czifra, betyáros Káromlásra tanít vala, mondván, ugy leszek ember. Számba tevé a pipát, poharából ittam erös bort. Lángész volt örököm : de apám félvén, hogy az elineFejlödés akadályt gördít a testi növésnek, Nem tüzelé kitörő zsenimet, sőt visszafenyité. Ostor, puska, fakard, sárkány, falovak, kocsi, szánka Fejleszték az erőt, a vitézséget tagaimban, Nem volt a faluban pórgyermek, bármi kamasz hős, Kit földhöz nem üték (igaz ö nem nyulhata hozzám, Mert tiltá az apám), kit meg nem téptem akárhol. Nevelőin kifogott, az iskolában — szalmával fedett szegény ház, ronda, sülyedt szoba — a mestert kinevettette s e miatt apja elűzte a — mestert. Anyja, a ki apja halála után egy franczia gróffal élte világát,. utazni küldé s néhány oláh szó volt, a mit tanult; de mig ő oda volt, anyját cserben hagyta a comte s vagyo1*