Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

18 A vakon rohanó párt vezére Hamarfy, a kit a garabonczás tüzes Hábor véd ; a maradi párté Rák Bende, a ki a boszorkány Armida védelme alatt áll s amint a két párt a gyűlésen s korteskedésben küzd egymás ellen, ugy küzdenek Armida és boszorkányai s Hábor kajla fülü, egy szemű, sőt szemtelen/táltosai a levegőben ; Hábor léghajóban — nagy szappanbuborék — száll a küzdelemre, mely levegő helyett a gyüléstermekböl szedett divatos szónoklatokkal van megtömve s igy még az üres levegőnél is könynyebb. A szörnyű küzdelem sikertelensége után, mindkét vezér : Armida és Hábor boszura gondolnak. Armida Hekatétől, Hábor a Sors-istentől kér és kap tanácsot; de midőn Armida Rák Bende vérét reá csöppenti Hábor arczára, ez a maradékot visszaönti Armidára — mindketten elégnek, de hamvaikból egy deli ifjú, Erély, s egy csodaszép tündérhölgy, Lelkesedés támad elő, kik a mérkőzésre megjelent ellenséges pártok előtt a gyűlésteremben megjelenve, az önzetlen honszeretetet hirdetik s a versenygőket a haza javára czélzó munkára egyesítik. A pártok eddigi önzése helyett czélul másnemű önzést tüz ki az Erély, hogy t. i. . . . Ünzéstek nagyszerű légyen : Ti legyetek gazdag polgárai gazdag e honnak ; Ti legyetek boldog polgárai boldog e honnak; Légyetek értelmes polgári müveit e hazának És legyetek büszkék, mint gyermeki büszke hazának ; Tetteket a honnak ! hiszen, oh, mi ez a haza ? nemde Tinmagatok, nőtök s az olajvesszőre hasonló Gyermekitek ? Nosza hát, tegyetek fogadást a hazának Oltárán, miszerint ha erő kell, adtok erőt, ha Pénz kell, adtok pénzt, ha kitől telik ész, az adand észt, S adtok vért — ha kiván a közös haza — életet adtok ! Az emberek s a földfeletti lények ez önző s aljas küzdelméből íme a fenséges tanúság. De ezenkívül a költő még sok mindenre kiterjeszkedik. Ostromolja a korteskedést, melyben „fejek törtek, kezek és lábak ficzamodtak, gégék szűköltek, botfővel teltek a szájak, bordák roppantak, hasak és köldök berugattak, orr pisze lőn, szem vak, nagy fogeső hullott, fülek és bajuszok kiszakadtak, a meg nem született embercsék holtra döfettek és a kiváltságos bőr megtarkult honi kékkel". S e jellemzés után felsóhajt a költő : „Ily keserű viadal támadt ügyedért, oh szent hon !" Éles satyrával támadja meg a honi igazságszolgáltatást is.