Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

17 gette: a jogok és terhek arányos megosztását, s majdan alkotmányunknak a népképviseleti rendszerre helyezését a felelős nemzeti kormánynyal egyetemben. Széchenyi eszméi fellelkesiték a nemzet ifjúságát s azokat, kik a szellemi tőkét képviselték ; de megrettenték a kiváltságokhoz ragaszkodó táblabiróságot s e hatás tragikomikai voltát Arany Rák Bencle apja, a megye főtáblabirája szomorú végében s túlvilági biinhődésében rajzolja. A mint az apa, a nem vett, de a kaszinóból elcsent könyvet, a Hitelt — olvassa : Megborzadva veté lábához a könyvet, agyára Szökkent vére, rövid pihegéssel hátra hanyatlott, És — a damoclesi kard leszakadt. A túlvilágon pedig büntetésül szüntelen a Hitelt kell olvasnia, mely „mindennél haragítóbb" : .... átok azokra, kik e könyv Tételeit hiszik és követik ; szerzője pedig még Érje meg Actaeon sorsát: tépjék le kopói, Melyeket ő táplált kezdetben manna beszéddel. Csodálatos sejtése a jövőnek, melyet a költő ez átokban kifejezett! Széchenyi felébresztette a nemzetet, mely azután nem hallgatott mérsékletre intő beszédére, nem jóslataira, melyek a vakon rohanás végső eredményét a forradalmat előre jelezték s a „legnagyobb magyar" a marczangoló önvádnak — magát okozván nemzete bukásáért — lett áldozatává. A Széchenyi által létrehozott szabadelvű ellenzék vezetését Kossuth vette kezébe s tervet tervre, indítványt indítványra halmozva, a ragyogó szónoki tehetség varázsával, de az államférfiú mély belátása nélkül vezette a nemzetet, a megyére támaszkodva; némely szabadelvűek — a czentralisták a megyék túlsúlyát megszüntetni s minden hatalmat a népképviseleten alapuló felelős nemzeti kormány kezébe központosítani akartak; a konzervativek ifjabbjai, élükön Dessewfty Aurél gróffal, erős, de független — absolut kormányt akartak, a maradiak pedig minden újítástól rettegtek. Arany eposzában főkép a vakon rohanó s józan belátás nélküli újítókat, a csökönyösen maradókat és a jellemtelen ingadozókat gúnyolja ki. E mű tehát nem tiszta komikus eposz, mint Csokonai Dorottyája, hanem satyrikus mű, de mélyebb és tisztább értelemmel, eszményibb czéllal, mint Gvadányi Peleskei Nótáriusa. 4