Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

15 Szilágyi István hatását Arany Jánosra hiven s szépen rajzolja Polmer Kálmán: „Aranynak kellett egy ilyen barát, a ki bizonyos tekintetben rokonérzés!! s gondolkozású vele, de másrészt oly tulajdonokkal is bír, melyek saját lelkületének hézagait pótolhatják. Mindakettöben közös eszmények s rokon törekvések; ugyanaz a nemes egyszerűség és igénytelenség mindenben a mi külső, ugyanaz a tartózkodó modor, mely annál melegebb lesz, ha egyszer felengedett; ugyanaz a mély és szigorú erkölcsi érzés és nemes izlés, mely a szép, igaz és jó eszmék kultuszát az élet legnemesebb feladatának ismeri: mind oly tulajdonságok, melyek lelkes ifjú szivekben önkénytelenül is rokonszenvet, i'agaszkodást keltenek egymás iránt. E ragaszkodást azonban még bensőbbé, gyümölcsözőbbé tette az ellentét, melyben az Arany inkább szenvedőleges álmodozó lelke a Szilágyi tevékeny szellemével állott. A költő önmagába mélyedt merengő lelke a tudós élénk tetterejétől és biztatásától kapott szárnyra s a jó barát Ítéletét s biztatását csakhamar a kritika s közönség elragadtatása igazolta.

1 • E jó baráttal való köz vetetlen érintkezés csak 3 évig tartott. Szilágyi Mármaros-Szigetre a lyceumba ment tanárnak, ahol ma is mint igazgató működik, s 1885. november 17-én ülte meg 50 éves jubileumát ; de a hatás, mit Aranyra gyakorolt, így is elég volt arra, hogy írói ambicziója felébredjen. „Eszköz volt ő a gondviselés kezében, mely ha elrejti is gyöngyeit, rendel számára halászokat, kik azt felhozzák", irja Petőfi Aranynak, Szilágyi Istvánra czélozva.

2 Arany Szilágyi szalontai tartózkodása alatt fogott első nagyobb müvébe. A politikai viszonyok s pártoskodások, a visszaélések, a melyeket közelről volt alkalma szemlélni, adták meg az Elveszett alkotmány eszméjét s e munkán már dolgozott, midőn a KisfaludyTársaság víg eposzra hirdetett pályázatot. E pályázat először kikerülte figyelmét, de a nyár folytán ismételtetvén, e véletlen találkozás meglepte és sietett müvét befejezni. „Engem egyrészről a 20 arany csiklandott — mondja naiv őszinteséggel — szerettem volna látni, hogy érez az ember, ha irodalmi téren jutalmat kap ; másrészt úgysem volt mit féltenem ismeretlen nevemen." 3 Müvét 1 Szilágyi István jubileuma alkalmából, Budapesti Hirlap. 1885. nov. 17. 2 Halasi A., Petöfi-reliquiák, 51. 1. 3 P. H. 1882. 294. sz.