Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

II. Szilágyi I. hatása Aranyra. Az elveszett alkotmány s jellemzése. Toldi s a kritika elismerése. Arany és Petőfi viszonya. Arany és Petőfi a mozgalmak alatt. Arany a Népbarát szerkesztője s nézetei a néplapról; mint miniszteri fogalmazó, Debreczenbe megy. Fájdalma Petőfi eltűnte miatt. Különbség Petőfi s Arany között. Arany meghivatása N.-Kőrösre. Arany önmaga iránti bizalmatlansága miatt talán rejtett s holt kincs marad ; hogy nyilvánosan fellépjen s végre elhatározza magát az írói pályára, oly barátra szorult, a ki teljes odaadással ösztönözze és bátorítsa. Ilyen volt Szilágyi István, maga is író s pedig koszorúzott iró, kinek nyelvtani munkáját szalontai tartózkodása alatt jutalmazta az Akadémia s már előbb a KisfaludyTársaság mint költőt is megkoszorúzta. Szilágyi Aranyéknál étkezett s közte és Arany között a megujult tanulói ismeretség, a mindennapi érintkezés folytán, valódi nemes barátsággá vált. Szóbeli buzdítása, példája, utmutatásai kiragadták Aranyt bizalmatlanságából s erősítették lelkében a vágyat, hogy kilépjen homályából. Maga Arany igy emlékezik meg Szilágyiról: „Barátom, később asztali társam, tehát mindennapos vendégem levén, természetes, hogy a társalgás legtöbbször irodalmi tárgyakról folyt. 0 minden könyvet, a mi szeme elé akadt, hozzám hozott, kéretlen, sokszor tukmálva, ellenemre. Majd a görög tragikusok fordítására unszolt, majd dolgozatait olvasta fel s kérte ki róluk véleményemet, majd angol nyelvtant hagyott nálam, mely nyelvet akkor ő nem értett, curiosum gyanánt." Igy fordította Philoktetest, továbbá Shakespere János királyát jambusokban. „Én tehát — folytatja tovább — ismét beleestem az olvasás ragályába a nélkül, hogy komoly szándékom lett volna valaha, mint iró, fellépni. De nehéz volt ellenállni a kísértésnek."* * Arany önmagáról. P. H. 1882. '294. sz.