Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
121 Megfeszült Örömtől mind a kilencz bore, Dicsősége majdnem kihízott belőle •, Hanem ott ült — fedve harcsabajuszátul — Egy kicsi ravaszság, szája végin, hátul. Elbizottsága egyre növekszik. Gerendi előbb vitéz kapitánya, azután már pajtása s végre leei eszkedőleg biztatja: mehetsz bátran, fiam, itthon lesz az öreg. Az ő népében tüz van, hogy szinte süt, ragyog . . . ő épen ily nép vajdájának való. A várról pedig ugy szól, mint saját váráról, a melyet hiába bisgat Puk Mihály uram. Össze is hivja a ezigányhadat, s először kikiáltja a nagy czigányországot, azután magát örökös vajdának. De ez szörnyű háborodást idéz elő, rettentő küzdelem fejlődik ki a czigányok közt, mely már-már emberhalállal végződnék, ha nem volna oly nagy a böleseség Csóriban, a ki a küzdelem hevében felemeli szavát: „Ki legyen a vajda : én-e, vagy pedig én ? A győzelem után szóba jöhet megén'; Most készüljünk harczra — s hogy erősek legyünk, Addig is — itt a kulcs : nosza igyunk, együnk ! u Ezekre a szép szavakra a küzdő felek egy értelemmel kikiáltják Csórit örökös vajdájuknak; „mind inába forrnak, majd agyontapossák, azt miveli bennük a háladatosság". Van aztán mulatság, eszem-iszom s nem is vesznének össze, csak a miatt az egy halálos bün miatt, hogy „mikor egyik aprit, a másik hanálo2 u. Az ünnepély emelésére az ágyukat is elsütik s elpuffogatják a puskaport. S a hős vajda félrevonulván, a Czigányországról és saját dicsőségéről álmodozva az öreg Rasdihoz megy, hogy megtudja a kártyából sorsát; hatalom, szerencse, boldogság áll neki, s ő álomba merülve, kincset, fényt, hatalmat s a német felett nagy küzdelem után diadalt nyei', vitézeinek jutalmat oszt, országát szervezi, a szép Dundit nőül veszi s Púknak megkegyelmez; majd vetélytársa Diridongó ellen küzd, a ki ugy vág hozzá, hogy holtan esik le. Nagy nehezen tudja rongyos serege mély álmából felverni, s ugyancsak elbámul azon, a mit lát; de végre felocsúdik arra, hogy : „szalad az ellenség, mit csináljunk vele ? u A német sereg ágyúi ugyanis, a melyeket a bölcs vezér a mappán feltalált hegyre akart vonatni, megsüppedtek s igy a had nem látott másban menedéket, mint a futásban. Hamar a czigányság felgyűri az inget, Meggyújtja kanóczát és körültekinget:
