Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
110 maga e csalódás is — most, csak a megsemmisülést óhajtja, pihenni vágy, akár czélhoz érve zöld virányon, akár összei'ogyva a pálya felében. Sejthetjük, hogy e keserű hangulatnak, e sötét világnézetnek oka részint a szomorú közviszonyokban, részint a költő magánviszonyaiban van. A hibák, bűnök, melyek a szent nemzeti harczban elkövettettek, az önkényuralom nyomása s az alatt egyesek hithagyása, a nemzet egy részének közönye keserítik el s majd e keserűség a Nagyidai czigányok maró gunyjában oszlik fel. Azután pedig elválva szülőföldjétől s jó barátaitól, a kik meleg szeretettel karolták fel s a kikhez az ő szive is hozzá forrott, idegenek közé jutott, a kik iránta s előtte hidegek és közönyösek voltak — a honvágy és az emberek részvétlensége, az aggodalom családja miatt s testi baja kinozza. íme sötét hangulata. E pessimismus a legnemesebb lelkeket is megszállhatja pillanatokra. Eszményi czél lebeg előttük, nemes hévvel törnek előre, család, haza s az emberiség szent érdekei lelkesítik őket munkára, hivatásukat érezve, nemcsak nem keresnek élveket, de a kinálkozó virágot sem szakítják le, „tilalmasnak" tartják az élet örömeit; s midőn tapasztalniok kell, hogy mindaz, a miért küzdöttek, az emberek önzése miatt elbukott : érzik, hogy lelkük világa omlófélben van; de a mint nemes küzdelmük s áldozataik emléke nem engedi őket teljesen lesülyedni a mindennapiság és önzés pocsolyájába, lelkük sötétségét eloszlatja a vallás és bizalom fénye. így Arany lelki világa is csakhamar kiderül. Visszatér lelkébe a remény (Ősz végénJ tudja, hogy a fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze (Enyhülés), a halandó bármily Ínséges pusztaságon találhat legalább egy tenyérnyi zöld helyet — az ő élete sivatagján is van ilyen pihenő. Bármily súlyos is a teher, de ég előtte egy fénysugár : a szeretetnek, szerelemnek holdvilága (Visszatekintés), melyet meg is ragad : Elkisérsz-e ? oh, kisérj el, Nincs az messze — siromig ; S fátyolozd be derűs éjjel, A ki majd ott álmodik. Lelkében felmerül a „Hiu sóvárgás : t ; pacsirta szeretne lenni, de csak pellikánja kietlen mezőnek, búsongó madara hives, ködös ősznek; szivét zsibbadni és elfásulni érzi; „J3alzsamcsep2) u-et a természetben keres fájdalmára:
