Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

109 Legerősebben nyul a lant búrjai közé Reményem, Kertben, Mint egy alélt vándor cz. költeményeiben, mindegyikből bizonyos életuntság, a sors és emberek elleni elkeseredés hangzik felénk. A költő reménye kis hajó, sem árbocza, sem kormánya, iránytalanul halad ; de azért mégsem kiván a szárazföldre jutni, mely csak azért áll oly szilárdan, hogy üldözői az ő nyomait követhessék ; a sik tengeren legalább szabadnak érzi magát s nem tudja : meddig halál, meddig álom. A Kertben czimü költeményében elmondja, hogy ő a kertjében nyeseget, a szomszédban pedig egy ifjú nő fekszik a ravatalon. A férj hátid a deszkák között válogat, a melyekből bölcső vagy menyasszonyi ágy készült volna s most koporsó lesz belőlük. A kis siró árva gyermeket dajkája megveri, hogy oka legyen a sirásra. A költő a fák sebeit kötözi s a szomszédban felhangzik a gyászének. De mi köze hozzá, nem volt sem rokona, sem ismerőse s Kit érdekel a más sebe ? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. A világ közönyös, az élet egy zsúfolt tánczterem, ki győzné a jövőket s távozókat mind köszönteni. Nagy részvét, ha némelyikünk az ismerőst megismeri. A világ közönyös s az ember falékony húsdarab, mint telhetetlen hernyó, előre mász s — harap s ha a halál elsöpört egy ivadékot, más kél, sem jobb sem roszabb a tavalyinál. Vagyis azt az alapgondolatot fejezi ki, hogy az ember mindig csak önző marad. — Hasonló sötét színekkel rajzolja múltját és jelenét s kilátásait a jövőre „Mint egy alélt vándor" cz. költeményében, a melynek sorai bepillantást engednek abba a nemes nagy lélekbe, a melyben pillanatokra megfogamzhatott a Pessimismus, hisz előtte s mögötte szomorú sivatag terül el : Találkoztam ugyan, a mig általkeltem, Egy-egy friss virággal, egy-két termő' fával, De a fa gyümölcsét én meg sem ízleltem, S megelégedém a virág illatával. Ott. a hol az élet vig örömi nyíltak, Ugy érzettem, mintha tilalmasban járnék, És midőn a kéjek zöld lugasba hittak, Ezt sugá valami: hosszú pálya vár még. Bizott a szép jövőben s ezért mindent feláldozott; futott, remélve, előre 5 bár tudta, hogy a mit lát csalódás, de szép volt