Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

101 lehet érezni költészetén a lázadt indulatot, mely a mozgalmak növekedtével egyre hevesebben nyilatkozik s miután elzengte „Talpra magyar "-ját s az egész nemzet utána zengte : „Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk", vérbe mártott lantját véres kezekkel pengette s gyűlölete és haragja először a nemzetiségek ellen szólt, azután a mágnások ellen fordul s minden király ellen, a kik csak zsarnokai a népnek. Arany hazafias költészete egészen más. Az Eldorádőban gúnyolja a magyar élhetetlenségét, mely miatt dúsgazdag földje daczára tönkre megy s idegeneknek engedi át örökségét 5 de már az Egy életünk egy halálunk lelkes hangja a küzdelmek hevét s a bizalom erejét tolmácsolja. Kezdetben a nemzetet buzdítja a küzdelemre (Lóra, Az örökség, Haj, ne hátra, haj előre, Mit csinálunk ?), s a magyarok istenétől remél a küzdelmekre diadalt : El még az Isten .. . magyarok Istene ! Elfordítva nincsen még e népről szeme S az még, a ki régen : Harczra hát magyar nép ! Isten a vezéred, Diadalmat szerez a te hulló véred Minden ellenségen. Majd megzendíti a Nemzetördalt. Ez időben irt népdalai tiszták és genreképfélék; Rásüt az esthajnal, Én vagyok az anyám átka, Van-e olyan ? Betyár (I—IV.), mindannyi buzdítások a szent harczra. Aztán a csaták közepette visszaszáll lelke Rákóczy korába, figyelmezteti a nemzetet, hogy szószegővel alkuba ne bocsátkozzék s higyje, hogy az oroszlán harcza nem lesz hiába (JRákóczyné) ; majd a Márvány-tenger partjaira száll lelke, s képzelete megeleveníti a rodostói temetőben nyugvó szabadsághősöket, feltámadnak ezek s elfoglalják ős Buda várát s a szabadság szellemével ihletik a nemzetet, mely küzd függetlenségeért: Vértenger lesz a lég ... és az ember abban Usz véres arczával és véres kezével...! De kigázol a nap, fényesen, melegen, Hogy uralkodjék a felhötelen egen. Azután Magyar- és Erdélyország egyesülését zengi, melynek eredménye a nemzet hosszú s dicső élete lesz ; mert a mely nemzet összetart, nem hódítja meg kard (Egyesülés). A szemrehányás hangján szól a kislelküekhez (A rablelkek), a kik a munkát unva s a küzdelmektől megrettenve, a félhomályba, börtönbe, magányba