Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

99 ben. Hozzá még a lyra valódi kora, 20—30 év, tőlem oda van, ifju örömeim, keserveim, reményeim nincsenek, szóval a sziv sze­repe jobbadán el van játszva s a főre kerül az uraság."* Aranynak saját lyrai tehetségéről hozott ez Ítélete csak vég­telen szerénységében leli magyarázatát, mert jól tudta ő maga is — s kifejtette az Irányok cz. értekezésében — hogy a lyra nem pusztán a változatos és kalandos benyomásoknak a csapongó fan­tazia által való visszaadásában s az indulatok — szeretet, gyűlölet, harag és lelkesedés, rajongás és megvetés hü kifejezésében áll, hanem azon mély részvétnek, őszinte lelkesedésnek tolmácsolásában is, a melylyel az emberiség s haza sorsa iránt viseltetünk s azon magasztos világnézetnek és humornak nyilatkozásában, a melylyel az életet és saját viszonyainkat tekintjük. Már pedig, ha Arany lyráját tekintjük, azt találjuk, hogy annak kristálytiszta forrása egy mélyen érző sziv, a mely nyugalmában ugy, mint hullámzásá­ban, saját bajai s az egész emberiség sorsa, a haza szenvedései és reményei által áthatva, meg tudja találni a megfelelő igaz, őszinte hangot. S e hang nemcsak a költő egyéniségének, hanem korának bélyegét is magán viseli, a mi ugy a költő hatásának titka, mint költői értékének mértéke. Arany mélyen érző szive, mely melegé­ben a természetet is felolvasztja, gyakran az eszmélkedés (reflexió) alakjában tűnik fel s innen lyrája lelkesít, de el nem ragad, érzel­meket gyulaszt, de nem éget, magasztos gondolatok tárháza, a melyből szivünk s értelmünk egyaránt kincsekkel gazdagodik, szi­vünk nemesid, látáskörünk tisztul és tágul; képzelruünket gyönyör­ködteti, bár nem ragad veszélyes tájakon, üdit, emel s maradandó benyomást gyakorol egész lényünkre. A midőn Arany saját lyrájáról mond Ítéletet, Petőfi lyrájának hatása alatt áll s az a varázs, melyet rá ennek változatossága, élénksége, könnyűsége s csapongó fantaziája gyakorol, elfogulttá teszi saját lyrája mélysége, tartalmassága iránt; az ő lyrai költé­szete is változatos, képzelnie gazdag, csak hangulata egy-: a me­lancholia, a melyet gyakran a humor derűje sugároz be. Nagy számmal irt lyrai költeményeket, a melyek eredetére fényt vetnek saját szavai : „Egy 1853 óta tapasztalt phisicai változásom mind­inkább elcsüggeszte, hogy nagyobb művet valaha befejezhessek. A kisebb költemények ez időtájt meglehetősen felszaporodtak: de minden kisérlet, a nagyobbakat egész kitartással révpartra von­* Egyetértés, 1882. 6*

Next

/
Thumbnails
Contents