Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

93 mond, Csengeri Antal, a kihez, Pestre menve, ő maga is szállni szokott, s mások. Ö maga is tesz néha-néha kirándulásokat ismerőseihez s e látogatásai felüdítik kedélyét. Kitüntetésekben is részesül. Szülővárosa Barabás által lefesteté arczképét 1856-ban, a tanuló ifjúság pedig egy izben énekkel és zenével tisztelte meg; majd az Akadémia is tagjává választá; de mindez csak rövid időre képes őt felderíteni. Tanári fizetése nem sok volt s már Szalontáról kellett előleget kérnie, a bútorok és egyéb szükségesek is sok pénzbe kerültek s bár szükséget nem szenvedett, de folytonosan aggasztotta a gondos apát családja sorsa. S csak ez aggodalom birta rá, hogy a gyermekeinek Kovács Lajos és Ürményi által felajánlott négy vasgyári részvényt elfogadja. „Mit volt tennem ? tudod, nem vagyok oly anyagi helyzetben, hogy effélét büszkén visszautasíthassak, habár nem értem, hanem az irodalomért s másoknak buzdításul történik is" — irja Ercsey Sándornak, a kivel folytatott levelezése nagy-körösi életére, testi s lelki állapotára s magának a városnak társadalmi életére sok adatot nyújt. „Sok baj van itt — irja 1851. nov. 12-ről — a mit előre nem láttunk s nem tudtunk, ugy, hogy ha a megtörténtet meg nem történtté lehetne tenni, nem volnék én nagykőrösi tanár, hanem szalontai — semmi sem." Tanártársai közül Mentovich-csal, Szász Károlyiyal, ki később Kecskemétre ment át, Jánosi Ferenczczel volt szorosabb viszonyban, kik osztoztak gondjaiban. Többi tanártársai voltak, kezdetben : Kis Lajos, Ács Zsigmond, Vargha János, Fitos, Csikai, Weisz ; később : Salamon Ferencz, Obernyik K., Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Tomori Anasztáz, Losonczy László. Eletét humorosan festi következő soraiban : „Egészségünk jó, mindennapi kenyerünk eddig nem hiányzott, — nem ázunk, nem fázunk és . . . pipázunk; mi kell több a boldogságra ? majd csak összesurlódunk az itteniekkel. Az emberek mindenütt emberek, ne várjunk tőlük se nagy jót se nagy roszat, akkor kijövünk amúgy gleichgültig." (1852. jan. 1.) S ugy látszik kezdetben nem is érezte magát valami roszul, mert a tanári kar vig életet élt; kijártak a szőlőbe mulatni, esténkint összegyűltek s egész a pajkosságig menő tréfákkal töltötték az időt s köztük Arany is. Elczlapot is — Charivari — szerkesztettek maguk közt, a melybe Arany verseket irt* Bele is törődött volna a körösi életbe, ha betegsége közbe nem * Magyar Tanügy, 1883. 14. 1.