Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884
— 44 — Guzmics-JV apló szer ént: H. Batthyányi rövid és igen csendes beszédje után, votumát a magyar izenetre adá. Ezután megdördült Báró Wesélényi, parancsoló tekintettel szétnézvén maga körül (mely tekintetet csak Homér tudná leirni), igy szólamlott meg lassú s félig reszkető hangon : Fenséges cs. kir. Főherczeg! s nmgu Főrendek ! Ha a nyelv virágzása akadályoztatik, elkeseredik a nemzet. Ha még a nemzet tagjai azok, kik tulajdon nyelvüket megvetvén, azzal együtt nemzetiségükről is lemondanak, ez nagy dolog ! ah! mely keserves ez!! (a megindulásig) a nyelv a népet nemzetté, ezt pedig nemzetségének érzése boldoggá teszi, s a boldog nemzetnek királya is boldog. Továbbá, a nyelv még a műveltségnek is mértéke, elannyira, bogy egy kiművelt nyelvű nemzetet bátran mondhatunk egyszersmind pallérozott s tudományos nemzetnek. Boldoggá s műveltté teszi tehát a nyelv virágzása a nemzeteket. Felséges II-dik Leopold királyunk, kinek szüntelen szivén feküdt népének boldogsága, elevenen érezvén ezen igazságot, maga jelenté ki, hogy noha hazánkban több különböző nyelven szóló népek vannak, a magyar nyelv legyen közönségessé, — igy akarván nemzetségünket állandóul alapítani. Ezeket előre bocsátván, hogy a fentforgó magyar izenetre térjek, mely egy lépés akar lenni nemzetiségünkre: legelőször is a nm. országbirájának azon észrevételére felelek meg, mely szerént ő exja ezen magyar izenetnek a Statusok által lett ideküldetése módját látszik rosz néven venni. Fens. cs. kir. Főherczeg! s nm. Főrendek! Midőn a Statusok ezen izenetet ide küldötték, fenséges Főherczegséged iránt való határtalan bizodalmokat akarták kinyilatkoztatni, — a nm. Főrendekre nézve pedig (körültekintvén ekkor az orator méltóságosan a Főrendeket s egy kevéssé felcsapott hanggal) azon meggyőződésből küldék ide a Statusok ezen izenetet, hogy a velők egy hazának gyermekei legkisebb kifogást sem fognak az ellen tenni, — azért küldék a magyar Karok és Rendek a magyar izenetet, a magyar nm. Főrendekhez. (Vivátok.) Ami magát az izenetet és az ez ellen tett ellenvetéseket illeti, igaz, hogy ezen csekély újítás nehézségekkel van egybekötve, de hogy ezeket meg ne lehetne győznünk, nem látom által; cse-