Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

— 68 — a háborúról, ha az tehetségében állana, gondoskodni. Mert midőn elgondolta, hogy hányszor verték meg őt a magyarok és lengyelek Hunyadi vezérlete s Ulászló vezetése és országlása alatt, hozzávevén még a Karamán haderejét is, teljesen lemondott a reményről az Európában és Ázsiában való egész győzelmet illetőleg. Eszébe jutott az olaszok segítsége a burgundiai haderővel együtt, mi vizén és szárazon egyaránt hatalmasnak tünt föl előtte. Azért nem is tudott jobbat gondolni, mint hogy, miután egész Europa s nem kis részben Ázsia is egyszerreellene esküdött, a békéhez fordul, a mitől pedig, birodalmának terjesztésére vágyakodván, ezelőtt mindig irtózott."

1) Callimachus irja : „Elcsüggeszté a törököt a Karaman részéről fenyegetőnagy háború is, a melynek visszaverésére elégtelennek érzé magát, ha csak teljes erejével ellene nem fordulhat; és látta, hogy megosztott erővel egyszerre kell ellenállnia a lengyeleknek és magyaroknak a szárazon, az olaszoknak pedig még tengeren is. Jól tudta ugyanis mindazt, a mit a két nemzet a legnagyobb egyetértéssel s a legnagyobb erőmegfeszítéssel ellene készít vala. Es miután a legutóbbi háborúban is övéinek nagy veszteségére tapasztalta Ulászló erejét s hadiszerencséjét, annyival inkább félt, mert megtudta, hogy biztos és hatalmas segítsége is lesz neki."

2) ') „Amurathes, auclito Carmanici belli periculo, ita animo consternatus est, ut de pace potuis quam hello, si posset, cogitare cogeretur. Cum enim toties se ab Ungaris et Polonis, Corvino Duce, et sub ductu auspiciisque Uladislai, fusum fugatumque reputabat, pensatis quoque Carmani viribus, omnem in Europa Asiaque victoriam desperabat. Succurrebant Italorum o p e s, cum Burgundiorum viribus u n a conjunctae, q u a e terra marique plurimum ji o s s e viderentu r. Quare nihil utilius veniebat in mentem, quam c o nj u r a n t e in se u n o tempore simul Europa, et non parva ex parte Asia, de pace cogitare, quam propagandi olim imperii cupiditate semper abominabatur." (L. Bonfin i. li. 358. 1.) 2) „Perculerat et Túréi anímum, moles instantis a Caramanno belli, cui sustinendo imparem se fore sciebat, nisi integer illuc se converteret; et videbat, dispertitís viribus, eodem tempore, Polonis atque Hungaris, terra, Ital is vero etiam mari, esse occurrendum. Qu um nihil ignoraret eorum, quae contra se, summo consensu, summoque conatu, ab utroque gente parabantur. Ex proximo etiam bello, cum magna suorum