Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

— 129 — Julián beszédének lényege, Bonfin- és Callimach.us'ból. Teleki szerént. Muráddal három nappal ezelőtt kötött egyesség, úgymond ő többek között hosszú ékes beszédében, ellenkezik az igazsággal, az egyház tántoríthatatlan elveivel, a magyar nemzet becsületével, s a király kötelességeivel, e szerint már magában istentelen, becstelenítű, kárhozatos és érvénytelen, minden tartózkodás nélkül visszavonathatik, sőt az egyház jaoának tekintetéből valóban meg is semmisítendő. Az egyezés egy hitetlen fejedelemmel köttetett, kinek soha semmi öszveköttetése sem lehet a keresztyén birodalmak egyesületével; ez által egy előbbi igazságos és czélja szerént szent szövetség az igazhitűek fejével, a görög császárral, a burgundi fejedelemmel, és a velenczei és genuai köztársaságokkal semisítteték meg. A szövetségesei iránt mindig változékony, kétes hűségű, ad concordiam vidi, quam ut credere possem, oratione mea, ad rem gerendám erigi. Praeterea sciebam, haec omnia, quae vobis hodie nuntiata sunt de facilitate debellandi in Europa, Turcis implicitis detentisque bello Asiatieo, fore uti paulo post nuntiarentur: maluique expectare, donec ea crederetis aliis, quam intempestive praedicendo committere, ut fingi a me, et per vanam spem iactari, arbitraremini. Nunc, quando ut volui, asseveratio victoriae vestrae, ad vos aliunde, quam a me pervenit; et ita esse ut scribitur, non minus quam optabam, credere vos indicat incepti poenitentia, non, gerendumne sit bellum, quod omnes necessarium intelligitis, si cum decoris prius partis, salutem libertatemque vestram retinere vultis sed liceat nec ne geri, post qualemcunque banc utrinque foederis transactionem, explicandum a me sentio. Video enim plerosque, inanibus fidei ac foederis nominibus suspensos, intra se, non tam quid facere veliut, quam quod aequum sit, deliberantes: quasi verba quaedam inconsulta, per spem metumque mutuo iactata nomen sanctitatemque foederis obtineant; quum id demum iure sit foedus, quod ab illis, quorum res est, initium, non verborum sponsio, sed conventorum expleta fides confirmaverit. Huic neque paciscentium affuit auctoritas, neque pactorum subinde accessit executio: sed nomen tantum foederis, et cerimonia, temere iactata sunt ; quae non prius sancta sunt, quam promissa utrinque, cum fide absolvantur. 9