Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

Tanuló koromban Ulászlónak e sírverset én is megtanultam; megtanulták ezerek; s mindaddig mig hazám múltjának ez időszakát Horváth Mihály, Fessler, vagy Teleki József munkáiból tanulmányoztam, azt hittem, hogy az idézett versek a valót tartalmazzák, csak azóta változott meggyőződésem, mióta történelmünket kútfőkből tanulom ismerni. Ezereknél ma is csak e versek az egyedüli és pedig hiteles kútfő, melyet tüntetőleg idéznek annak bizonyítására: hogy a várnai szerencsétlen ütközetnek s ez ütközet következtében Magyarország török uralom alá jutásának a pápa és Julián bibornok az- oka. Hogy e balhit oly általános, nem csodálom ; hisz jeles történetíróink is majd kivétel nélkül esküszegést látnak a törökkel Szegeden kötött fegyverszünet fölbontásában; vádolják Julián bibornokot, hogy Ulászlót esküszegésre ő buzdította. Alaposak-e e vádak ? Szeréntem alaptalanok. Alaptalan a sirversben foglalt következő állítás : Hogyha frigyet vélem nem tépet a főpapi kényszer; alaptalan ezen állítás is : Nem görnyedne magyar szittyái járom alatt. A t. olvasónak, hogy igazságosan ítélhessen, ismernie kell az akkori viszonyokat, ismernie kell a törökkel viselt háborúkat, melyeket röviden a következőkben ismertetek.