Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

I Ulászló magyar király esküssege'se és a várnai veszedelem, Régi dolog, hogy az emberek nagyobb csatavesztések után bűnbakot keresnek, kire vagy melyre a csatavesztés okát ráfoghassák. Nem idézem az ó-korból Miltiades parosi füstjét; nem a legújabb korból a sadowai ködöt, csak a mohácsi ütközetre, mely „Várnával foghat kezet", reflektálok. Ki volt a szerencsétlen mohácsi csatának oka ? Ki volt volna más, mint Tomori Pál érsek?! Hisz irva van : Tomory! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked ? Nem halt volna hazánk disze, virága veled ! Es vannak emberek, pedig okos emberek, kik ezt elhiszik! Hát a várnai szerencsétlen csatának ki volt az oka ? Ki volt volna más, mint a pápa, vagy ennek követe, Julián bibornok ? ! Hisz irva van : Romulidae Cannas, ego Varnam clade notavi, Discite mortales non temerare fidem. Me nisi Pontifices iussissent rumpere foedus, Non ferret scythicum Pannonis ora jugum. Magyarul: Rómaiak Kannét, én Várnát vérrel irám fel; El ne mulaszd ember tartani esküszavad ! Hogyha frigyet vélem nem tépet a főpapi kényszer, Nem görnyedne magyar szittyái járom alatt. 1