Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
114 November 3-ik napján 1825. Reggeli 9 órakor kezdődött a kerületi ülés. — Ekkor: P. P 1 á t h y ur jelentette, hogy ő a reá bízott munkának, t. i. az izenetnek nagy részét már elvégezvén, de amely bosszúsága miatt nehezen fog a KK. és RR. várakozásának megfelelni, minthogy a KK. és RR. maguk is a feltett czéljoktól, hogy t. i. azokba, melyek a deputatumi operatumokban meg vannak, nem fognak beereszkedni, eltávozván, igen sokat hordottak elő, s mind bekivánták tenni a repraesentatióba. Ezen okból akarták némelyek mint Bezerédy, K u b i n y i, hogy mivel a közelebbi diaeták jegyzőkönyveiben igen sok szép és jó van már elohordva a magyar nyelvre nézve, de azonkívül az országos kiküldöttség munkáiban is előfordul ez, — ezen kerületi ülésben csak röviden értekeznének e tárgy felett, vagy hagyják azt az országos gyűlésre. Mégis e tárgy fontosságához képest ezen tárgyról többen is kívántak szólani, nevezetesen F ö 1 d v á r y. Hogy a papi rendbe, aki magyarul nem tud fel ne vétessen ; és a corrcs- pondentiák tüstént az országgyűlés végeztével a vmegyéknél magyarul kezdődjenek. Rohonczy. Hogy a magyar nyelv a katonaságnál is felvevődjön, s magyar commando szóval vezéreltessék a magy. vitéz. Drezsmitzer győri kanonok, hogy az iskolákba legalább két tudomány magyarul tanítasson. Ezek után Bezerédy, Takács, Grhyczy, Marczibányi, Csáky, Stojka, Latzkó, K r i t s k a, K o 1 o s v á r y, K á s z o n y i, V a y, Márjássy, Vitéz, Komáromi, Ragályi hazafiui lélekkel beszéltek a magyar nyelv közönségessé való tételének szükséges voltáról, — vitatván mindazokat, melyek már az 1805-iki és 1811-ki diaetán e tárgyban fel vannak hordva a diáriumokban.1) Utóbb Nagy Pál: Nevezetes ez tudós hazánk fiának a tűz eszü és nyelvű Nagy Pálunknak ezen beszédjében, hogy a ministe- riumnak olyan levelét fedezte fel ebben, mely által parancsoltatik Mária Therézia idejében az akkori prímásnak, hogy a német nyelvet annyira kötelességévé tegye a prímás terjeszteni, hogy clericus se lehessen, ha németül nem tud. A királyi városiakat pedig lerakta, hogy nem szégyenük polgárjaikat két részre osztani, u. m. Deutsche Bürger, Ungarische Bürger és ezek mind csizmadiák és gombkötők! Pedig az egész Burgerság mi egyéb ? mint az előtt 50—60 esztendővel hozzánk bugyrosan bevándorlóit német emberek, s itt szép privilégiumokkal ') A napló írója tán ezért nem közölte, mint szokta, részletesen a jelzett szónokok beszédeit.