Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
115 élve meggazdagodnak, s a liáladatlanok szégyenük megtanulni nyelvünket. Menjenek vissza oda, ahonnan nem tudván élni, hozzánk jöttek. Hát a micsoda nagy absurdum, hogy Pesten a nagy theatrumba németek játszanak national nevezet alatt. Uraim ! az dő geniusa fenyegetve int, — reflectáljunk már magunkra valahára ! Nagy kárára van a hazai nyelvünknek, hogy mágnásaink gazdaságbéli tisztjei is mind németek. Herczeg Eszterházynak a mi főispánunknak 4027. fizetést huzó kisebb s nagyobb tisztje van, s ez a temérdek ember mind német ! — Ha valamely becsületes magyar körükbe akarna menni, azt kérdik legelőször is, hogy tud-e németül, nem azt, hogy tud-e magyarul ? A magyar nyelv ellen két előítélet dolgozik, i’igymint a ministerek praejudiciuma, és a haza kebelében lévőké; — amazok minden ausztriai monarchiában lakó embereket németté akarnak tenni, hazánkbeliek közöl pedig sokan, vagy ugyan csak német, vagy deák, s tót nyelven jobb szeretnek beszélni mint magyarul. Itt említette Horváthországot, amelynek magyarrá való tételére nem törekszik ugyan, de azt csakugyan csodálja, hogy inkább Augustus nyelvéhez ragaszkodnak, mint a magyarokéhoz. Ezután a tót vmgyei nemesek, a királyi városiak jöttek rostájába, akiket liáladatlanok- nak nevezvén, utóbb arra tért, hogy magyar tudós társaság kellene, — de uraim mikor akik legtöbbet tehetnének, azok vonják el magukat, hejjáha beszélünk, mert arra pénz kell, meg pénz, pénz ! Ezen szavai voltak Nagy Pálnak, melyek gróf Széchenyi Istvánt arra bírták, hogy jószágainak egy esztendei jövedelmét a felállítandó m. tudós társaságra szentelje. — Szokatlan vivátok közt kevéssel azután, hogy Széchenyi gróf ajánlását megtette, Vay Ábra- hám ur is felkelt, könyes szemekkel jelentvén, hogy a nagy tettre elkeseredett, s eddig nem szólhatott : most hát Ígér ő is 20,000 frtot váltóban a t. magyar társaságra. Gróf Andrásy 10,000 frtot váltóban conventionalis pénzben, gróf Károlyi György fél esztendei jövedelmét, s még él egy ezer ezüst forintokat esztendőnkint. Hogy Széchenyi István, a november 3-i kán tartott kerületi ülésben ajánlotta föl az akadémiára egy évi jövedelmét, az ma már nem vitás kérdés. A megbízható adatokon kívül igazolja azt 1) Széchenyi István naplója, melybe n o v. 3-r ó 1 a nemes gróf ezt irta : In der Circular-Sitzung g e s p r o c h e n. (L. Szász Károly az akad. megalap. 67. lap jegyzetben.) Igazolja 2) Vay Ábrahámnak az acta comitiorum, kötetének 270-ik lapján közlött „Bevezetése“ a fölállítandó magyar tudós társaság planumához. „Egy magyart sem hallunk ma már szóllani — Írja Vay e bevezetésben — ki a nyelv által terjedő' nemzetiség minél erősebb megfundalását ne óhajtaná. 8*
