Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
21 ványból dolgozók, földsáncásók, gypszöntők, fazekasok, favágók, asztalosok, kárpitosok, ácsok, vizépítészek, festó'k, építőmesterek, metszők, képfaragók, orvosok, baromorvosok, hajósok és fuvarosok.45) A római társadalomban a közélet minden nyilatkozata a vallás által vala megszentelve. A céhtestületek eredete is a vallásra vihető vissza; Numa király idejében (715—672 Kr. e.) a vallási testületek mintájára alakulnak. A rokonfoglalkozásu iparosok t. i. közös céljaik elmozdítására testületekké szervezkednek, s mint ilyenek az állam által is megerősíttetnek. Miként minden római családnak, városnak és tartománynak, úgy minden egyes eéhtestületnek is megvoltak a maga választotta papjai, áldozatai, ünnepei és nemtó’i (genius). A céhtestület tagjai együttesen végzik vallásos szertartásaikat s áldozataikat (offertorium) ; a hason foglalkozású iparosok körében épen e közös vallásgyakorlat szolgál az együvétar- tozás legerősebb kapcsául. A céhtestületek közönségesen a szabadosok osztályából egészíték ki soraikat. Belszervezetök szerint a céh tagjai közó'l választják tisztviselőiket. Vannak tiszteletbeli tagjaik is ; ezek azonban nem vesznek részt a céh terheiben. A céhben való egyesülés előnyeiben és terheiben csak a bekebelezett tagok részesülhetnek. Egyes szegényebb és kevésbbé tiszteseknek tartott céhekbe (pl. a sütők- és hajósoké) kezdetben a rabszolgák is felvétettek. Megtörtént, hogy az ilyenekbe büntetésképen is helyeztek át egyéneket. A céhbeli tagok száma majd korlátozott, majd korlátlan vala.46) A céh kiválóbb tisztviselői: 1) az actor vagy syndicus, ki a testület jogi képviselője a törvény előtt; 2) a curator, a beligazgatási ügyek alaki elintézése s a főfelügyelet tiszte őt illette; 3) a quaestor, ki a pénztárt kezelte, míg 4) a magister (mester) felügyelt a céh szentélyére és egyéb belügyeikben intézkedett. A céhtestületek a magasabb állású egyének köréből közönségesen patronust, sőt patronát is (pater vagy mater collegii) szoktak választani, kik a céhtestületet esetleg védelmükbe fogadták. Tisztjük egyébiránt pusztán tiszteletbeli 45) Cod. Theod. XIII. 4. 1. 2. 5. XXXV. 1. 9. és X. 4. v. ö. Cantu Világt. 6. k. 95 1. 48) Plinius ep. X. 42. 2
