Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
20 delmet. Arra nézve, úgymond, „hogy micsoda foglalkozások és kereseti módok tekinthetők tisztességeseknek és melyek aljasaknak, az uralkodó nézetek egészben véve a következó'k : Megbélyegezvék mindenekelőtt azon keresetmódok, melyek által az ember a közönség gyűlöletét vonja magára, mint a vámszedők- és pénzkölcsöuzőké. Tisztességtelen és aljas a bérmunkások foglalkozása is, kiknek nem szellemi, hanem testi munkája fizettetik meg; mert ezek bőrökért mintegy önmagokat adják el rabszolgául. Aljasak azon zsibárusok is, kik azért vásárolnak a kereskedőből árucikkeket, hogy rajtok azonnal túladjanak; mert nem tudnak rendkívüli hazugság nélkül megélni és nincs becstelenebb dolog a szédelgésnél. A kézmívesek foglalkozása is kivétel nélkül aljas; mert a műhelyben az ember nem játszhatik előkelőt. Legkevésbbé tisztességesek pedig azon mesteremberek, kik a tobzódást mozdítják elő, például, hogy Terentius szavaival éljünk : „hurkakészítők, sós-halárusok, szakács, baromfi-kereskedő, halász“ ; s ezenfölül körülbelül még az illatszerkereskedők, a táncmesterek s a játszósátrak apraja-nagyja. Azon keresetmódok azonban, melyek vagy magasabb míveltséget feltételeznek, vagy nagyobb hasznot hajtanak, mint a gyógyászat, az építészet, tisztességes tárgyak tanítása, tisztességesek azokra nézve, kiknek rangjukhoz illenek.“4 **) Még Konstantin császár (306 — 337) idejében is becstelenségnek tartatott, ,.ha valaki kalmárkodásból és kézműiparból élt. Az ilyennek leányai a táncosnők- és rabszolgákkal egy társadalmi rangon állóknak tekintettek. Mindamellett a császárság korában a rabszolgák által űzött házi ipar helyett a céhekké alakult s félszabad állapotú kézmívesek már a tartományokban is szaporodnak. Aquincumban a feliratos kövek szerint voltak színészek, fegyver- és nemezgyártók, kereskedők, mindannyian céhekben egyesülve. Volt orvos, mérnök, építész-mérnök.44) Konstantin korában már 37 különböző iparral foglalkozó céhtestület állott fönn. Ilyenek voltak az éreöntők, kovácsok, szerkovácsok, ónöntők, bronz-, arany- és ezüstmívesek, ékszerészek, aranyozok, üvegesek, tükörkészítők, timárok, biborfestők, damasz-szövők, közönséges takácsok, kallósok, kőmivesek, kőfaragók, mozaik-készítők, elefántcsont- és már4*) Cic. de off. I. 42. Mommsen : Kómáink tört. VIII. k. 238 1. 44) V. ö. Salamon Budapest története 346 1.
