Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1880
159 ha úgy akarják, helyeztessenek ismét vissza az udvarnokok sorába ; amennyiben pedig az udvarnokok közé földmívesek (szántók) vétettek föl vagy vegyültek volna, az apátnak jogában áll azokat áthelyezni és helyűkbe ama hatot alkalmazni. Az apát ne vegye el az alapi kápolnaszállítók lovait, ne használja fel őket futárszolgálatokra s lovaikat se ajándékozza el. A béke kedvéért határozzuk továbbá, hogy az apát ne kényszerítse a szalai halászokat ökrök vagy juhok hajtására s kerék-szállításra ; a halászok kötelesek minden szállás után egy fertőt (20 dénár) vagy halakat adni és gyümölcsöt szállítani a kolostorba ; a halak helyett adott fertők árán beszerzett étel- és italnemüeket tartoznak a szentmártoni kolostorba szállítani. Végül kijelentjük, hogy a jobbágyok és tisztviselők nem kötelesek a dézmát a kolostorba szállítani, hanem csak azon helység csűrébe, amelynek földjéről adják a dézmát. Az egy csöbörnyi sört és eleséget, melyet szt. Márton napján szokás adni, tartoznak ugyan beszolgáltatni, de nem behordani. Az apátsági népek egyéb tartozásaira nézve a kolostor, az apát és a konvent továbbra is élvezi eddigelé gyakorolt jogait. Az egyesség mindkét fél legnagyobb megelégedésére létesült; a kihirdetett Ítéletben a békebirák egyházi kiközösítést és száz ezüst márkát szabnak ki büntetésül az egyesség megszegőjére — a másik fél javára. Az egyességet a király is megerősítette ;l) azonban az izgatok által félrevezetett nép már a következő évében megszegte az egyességet. Demeter, a király udvarbirájának (1234) oklevele szerint2) Uros apát és szerzetes társai újra a király s a pápai követhez fordultak és bevádolták a tartozásait teljesíteni vonakodó népet. Az egyességszegő félre kikötött egyházi büntetést is már kimondták fölcttök, midó'n végre a király megbízásából udvarbirája, Demeter, megjelent Pannonhalmán. Számos fó'ur és egyéb jobbágyok jelenlétében maga elé idézte az apátság jobbágyéit, kik mindannyian beismerték vétköket és büntetésre méltó voltukat. És ennek ’) Árp. Uj Otun. VI. k. 522 1. 2) Árp. Uj Okm. VI. k. 554.
